Petőfi-ünnep?

Ha meg kellene neveznem az előző századforduló magyar „képeslevelezőlap-iparának” legsikeresebb termékét, elsőre kétségtelenül Faragó József „Erkölcseink” című sorozata jutna az eszembe. A művész négy nyelven moralizáló vagy éppen társadalomkritikus, rendkívül népszerűvé vált lapjaival ma is gyakran találkozhatunk, ha a világhálón keresgélünk. Egy ilyen bevezető után meglepő lehet, ha azzal folytatom, hogy Faragó József (1866, Esztergom-1906, Berlin) tulajdonképpen soha nem tartozott a képeslevelezőlap-illusztrátorok közé, klasszikus értelemben biztosan nem, hiszen emlegetett sorozata a Borsszem Jankó című élclapban közölt illusztrációi alapján állt össze, talán egy élelmes kiadó (Posner!) ötlete nyomán. A képeslapok zömmel kettős osztatúak, mintegy önmagukkal „feleselve” mutatva be egy jelenség színét és fonákját. Nem áll szándékomban mind a tíz lapot bemutatni, csak ízelítőt nyújtok az olasz, és német változatból, azok kedvéért, akik még nem szembesültek eleink (?) esendőségével:

Nász előtt – Nász után; A feleség – A szerető

Egy alaposabb vizsgálódás során észrevettem, hogy a sorozat 8-as sorszámú lapja meglehetősen kilóg a sorból, leginkább azzal, hogy konkrét eseményhez kapcsolódik, de azzal is, hogy a „zabálós” jelenet szereplői nem anonim figurák, hanem a korszak jelentős kultúrtényezői, akik egyikét már első látásra felismerni véltem:

Eredeti rajz a Borsszem Jankóból; Képeslevelezőlap-változat

Szóval itt van egyrészt Petőfi, aki éppen szűkölködik, amit onnan lehet tudni, hogy egyetlen szál gyertya világít szorgos bal kezének, a komor színek pedig tragikus végzetét sejtetik. A verőfényes jobb oldali mezőben a „Petőfisták” dőzsölnek, valamennyien a Petőfi Társaság tagjai, név szerint (balról jobbra): Herczeg Ferenc, Pósa Lajos, Rákosi Viktor (Sipulusz), Kiss József:

A dolog pikantériáját az adja, hogy ez a Petőfi-kultusz apostolaival élcelődő folyóiratszám 1899 július 30-án, a költő halálának ötvenedik évfordulójára jelent meg, „PETŐFI ÜNNEP”címmel, és egy másik Faragó-grafikával a címlapon:

„Mit háborgattok? … Takarodjatok innen! …”

A rajzon ezúttal megjelenik Jókai Mór, a Társaság elnöke, amint koszorút helyez a szobor talapzatára, a sokaságban pedig feltűnik néhány képeslapról már ismert arc, de akadnak újak is, mint Ábrányi Emil, vagy Bartók Lajos.

Hogy kinek állhatott az érdekében a Petőfi Társaságot nevetség tárgyává tenni? Nos, biztosra veszem, hogy nem Faragó József akarta a „Petőfistákat” a harcmezőn elvérezve látni, ő csak rajzkészségét adta a feladathoz. Meggyőződésem továbbá, hogy a századvégi kultúrharc egyik epizódjának váltunk tanúivá, azokból az időkből, amikor még a Szabadelvű Párt adta a kormányt, a Borsszem Jankó pedig amolyan védőpajzsot jelentett a ’48-as elven politizáló, vagy azt képviselő erők támadásaival szemben.  A többit szíveskedjenek összerakni! (Nemsokára persze megváltozott a széljárás, és egy idő után a Társaság olyan szellemóriások gyűjtőhelyévé vált, hogy a Kosztolányi Dezső-féléknek esélyük se volt a tagok közé kerülni.)

Innen üzenem Erich Maria Remarque-nak: Keleten is!

0 Comments

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .