A világ művészi képeslapok iránt érdeklődő gyűjtői, kincskereséseik során, olykor egy zavarba ejtő névbe botlanak. A név rövid, és ékezetei szokatlanok : „MÁTÉ”. A képeslapok, melyeken ez az aláírás szerepel, tagadhatatlanul különlegesek: rajzuk bravúros, grafikai megoldásai ötletesek, és valami cinkos irónia hatja át őket… De ki lehet ez a MÁTÉ? Köztudott, hogy ennél a műfajnál az illusztrátor személye, ismertsége különös fontossággal bír, de ezt a nevet a „nagyok” sem ismerik! Neudin beárazza ugyan a MÁTÉ-lapokat, de a művészről semmit sem tud. Ahogyan sok más képeslap-guru sem. Persze, a név ékezetei magyar művészt sejtetnek, de ezt csak mi tudjuk, és még számunkra sem jelent feltétlen bizonyosságot, mert a „mate”- szónak több nyelven is van jelentése, ráadásul a képeslapok nyomdai jelzései francia kiadóra utalnak.
A szakirodalom hiányosságait egyesek különböző elméletekkel próbálják áthidalni. Tudok olyan külföldi gyűjtőről, aki a MÁTÉ nevet egy jeles képeslap-illusztrátor álnevének véli. Senkit sem akarok untatni azzal, hogy milyen kacskaringók révén jutottam magam is az igazság birtokába, a felismeréshez, hogy csakis a tragikus sorsú Máté Ilonáról lehet szó. Annyit azonban elárulhatok, hogy a Lyka Károly-szerkesztette „Művészet” nélkül nem boldogultam volna! Közben a dolgaim valahogy úgy alakultak, hogy csaknem egy időben lett sajátom a „tudás”, és egyből két példány is a négy ismert MÁTÉ – lap közül:
Még mielőtt nagyon büszke lehettem volna magamra, a frissiben meglelt keresőszó segítségével rádöbbentem arra, hogy az, amit felfedezésnek véltem, legfeljebb a magam számára az! Korunk egyik legjelesebb gyűjtőjében, Leonard A. Lauderben például szemernyi kétség sem merült fel a művész kilétét illetően! Sőt, a bostoni Szépművészeti Múzeum (Museum of Fine Arts Boston) által gondozott gyűjteményében mind a négy Máté-lap megtalálható!
De ejtsünk néhány szót magáról a művészről! Máté Ilona (1887-1908) annyira keveset – mindössze huszonegy évet- élt, hogy felesleges az unalmas adatok özönétől tartani.
Szegeden született, s talán nem is ezen a néven. (A „Zala”-című korabeli napilap Grilnblatl Máté-ként emlegeti!) 1904-1907 között Szablya-Frischauf Ferenc tanítványa, közben 1905 nyarát Técsőn tölti, Hollósynál. Egyik alapító tagja a KÉVE- művészegyesületnek. Mindenki nagy tehetségnek tartja.
Máté Ilona: A jövendőmondó (Művészet 7. évfolyam, 1908., 2 szám)
Korai, tragikus haláláról Lyka Károly lapja így számolt be: „Vőlegényének, Göröncsér Gundel Jánosnak halálába nem tudott belenyugodni s ezért 1908 szeptember 20-án önkezével akart véget vetni életének. Kívánsága csak két heti nagy szenvedés után teljesült. 1908 október 4-én este váltotta meg kínjaitól a halál.”
Göröncsér Gundel János: Önarckép (Művészet 7. évfolyam, 1908., 4 szám)
Azt, hogy mi is történt valójában, ma már nehéz kideríteni, s talán nem is érdemes… A rendkívül tehetséges, ugyancsak Szablya-Frischauf-tanítvány, Göröncsér Gundel János, 1908 június 13-án öngyilkos lett. A Zala című lap szerelmi drámát emlegetett, miközben a tragédia Adyt is megérintette (Jókai emberek, részlet, Budapesti Napló, 1908 október 8.):
„A Jókai Magyarországa elmúlt, talán nem is volt, de Jókai alakok ma is élnek. Gyönyörű fenomén, nagyszerű tünet ez: a zseni emberfölöttiségének a bizonyítéka. Magyarországból a szellemtelen cinizmus és korrupció klasszikus országa lett. De Jókai géniusza még itt is, ott is fönntart egy kis oázist. Emberek élnek közöttünk, akik Jókai által és szerint élnek, aranyködben. Az örök magyar romantika, az áldott cifra, hazudozó életszépség nem halt meg. Ők se a világban éltek Gundel-Göröncsér és Máté Ilona. Máté Ilona, aki most úgy ment el halott vőlegényéhez, mint ahogy Jókai írta volna.”
Máté Ilonát, végakaratának megfelelően, vőlegénye mellé temették.
A Gundel síremlék, Máté Ilona nevével:
Készült: 2017. 11. 01. Vannak földünknek olyan vidékei, ahol ez a sírhely a boldogtalan szerelmesek zarándokhelyévé válhatna, olyanná, mint a Júliáé Veronában, vagy Abélard és Héloïse síremléke a Père-Lachaise-ben!
S hogy mi maradt utánuk? Göröncsér-Gundel János hagyott maga után annyit, hogy a modern magyar művészet nagy ígéretei között lehessen őt számon tartani. Máté Ilona utóéletét nehezebb megítélni: neki egyrészt kevesebb idő jutott az önálló alkotásra, másrészt semmi jele annak, hogy bárki is gondozta volna a hagyatékát. Halála után még fel-felbukkannak művei a KÉVE kiállításain, vagy 1915-ben, a sárosi művész-sorsjáték alkalmával, de alig van adat arról, hogy közgyűjteményekbe is került volna belőlük. Lehetséges lenne, hogy Máté Ilonának mindössze négy képeslapnyi öröklét jutott?!
*
Ha én galériás lennék, biztosan megkísérelném ”összehozni” Jánost és Ilonát, egy közös kiállítás erejéig. Gyönyörű tiszteletadás lenne a két rendkívül tehetséges, tragikusan korán meghalt művész, „Jókai ember” emlékének!
Köszönöm!