„Találkozásomat” a Máthé- testvérekkel egy kawkawlini ócskásnak köszönhetem, aki szakajtónyi dohszagú-, a múlt század elején íródott képeslapra bukkant, valahol északon, az USA Michigan-államának egyik településén. Emberünk, akinek az egész hangzavarból mindössze a Budapest – helynév tűnt ismerősnek, egy sikertelen próbaeladást követően, a teljes gyűjteményt – mintegy 300 lapot – egy csomagban hirdette meg a közismert online aukciós oldalon. Így jutottam hozzá, egyedüli érdeklődőként, a több kilós-, porlepte, de összességében jó állapotban megőrzött gyűjteményhez! Előzetes várakozásaim már az első vizsgálat során beigazolódtak: a képeslap-halmaz gyűjteményembe illeszthető tételeket nem tartalmazott, de bővítésének közvetett módon történő elősegítésére alkalmasnak látszott. A feldolgozás-, válogatás-, az elkerülhetetlen többszöri átnézés során egyszer csak különös dolgot vettem észre: elkezdtek érdekelni a rövid-, képeslapszerű közlések alapján felsejlő emberi sorsok. Érdeklődésemet az is „karbantartotta”, hogy zuglói lakos lévén (s azon belül is környékbeli!), naponta többször is elhaladtam az Erzsébet királyné úti-, hajdan szebb napokat látott Kunz – nyaraló előtt, ahol a múlt század elején a gyűjtemény eredeti tulajdonosa, Máthé Matild – „Matyó” – házvezetőnőként szolgált, és ahova a képeslapok jelentős részét címezték.
Megkísérlem tehát Matyóék történetét megfejteni, és elmondani, úgy, ahogy az a rövid közlésekből kibontható!
A Máthé-testvérek Újpestről rajzottak ki a világba, ahol apjukkal, Máthé Károllyal, a Jókai utca 4. szám alatt laktak. Édesanyjukról a több évre kiterjedő levelezésben nem esik szó, feltételezhető, hogy évekkel korábban elhalálozott. Egy angol szerző gyorsan hozzátenné: munkásosztálybeliek voltak, amint azt Ágoston, a kisöcs, sem késlekedik tudomásunkra hozni: egyik korai lapját – alighanem a frissen szerzett jogosultság büszkeségével – kazánkovácsként jegyzi. Nagyon szoros, már-már anya-fiú kapcsolat van Matild és Ágoston, azaz: Guszti között, aki 1899-ben, a selypi cukorgyárból küldi első képeslapját. Ágoston egyébként is állandóan úton van: Szarajevó, és Boryslav, Ploieşti , és Nagyszlabos, Metz, Leer, Papenburg, Köln… Szarajevó kivételével, ahova katonai szolgálata révén, kényszerűségből kerül, a többi helységet munkavállalás céljából keresi fel. Egy lapja Szarajevóból:
Ha valaki meglepődne a galíciai Boryslav, vagy a romániai Ploieşti hallatán, nos, nem árt emlékezetünkbe idézni, hogy akkortájt, a kőolajnak köszönhetően, mindkét térség a gazdasági fellendülés korát éli. De Ágostont más is motiválja: maga az utazás! Meghatóak-, a későbbi fejlemények ismeretében egyenesen szívszorítóak az 1902-ben, Leerből írott sorai:
„Kel irnom milyen élvezet az utazás élek halok utána még egy vátyam volna át vitorlázni a tengeren szinte fáj a szivem mikor látom a hajokat a sötétt tengernek menni. De remélem hogy én is meg teszem az útat.”
(Ha valakinek kedve támadna somolyogni a bumfordi helyesíráson, javasolom, mélyüljön el az internetes kommentek világában!)
Ágoston 1902. márciusától 1903. januárjáig tartó-, egy sor várost érintő –, munkavállalásokkal szakaszolt németországi „turnéja” több vonatkozásban addigi pályafutása csúcspontját jelenthette volna. Áprilisi képeslapja derűs hangvételű:
Leer
Egészségérzete azonban csak átmeneti: június végén vérömlést kap, és kórházba kényszerül. Nővérének írja:
„Ne ijedjél meg nem veszéjes szombaton vér ömlést kaptam nem akartam még irni de most megirom mert a korházban vagyok […]”
Így, utólag értelmet nyer az 1901. áprilisában, Bécsből küldött rövid értesítése:
„Tudositallak hogy már föl vagyok mentve”
(nagy valószínűséggel a katonai szolgálat alól mentik fel!), vagy a nagyszlabosi papírgyárból írottak:
„[…] már a köhögés is elhagyot a jó bortol”.
A diagnózis felállításához nem feltétlenül kell orvosnak lenni…
A sietve élő Ágoston Leerben „becsajozik”! Kedvesét – ő nevezi így – H. Schusternek hívják. A dolog annyira komolyra fordul, hogy kéri nővérét, küldené el a gyűrűket! Meglévő gyűrűkről van szó, ami jelzi, Ágoston nem az első próbálkozásánál tart! „H” névnapi üdvözletet küld reménybeli apósának, és mellékeli saját fényképét is. A küldeményt Matild igazolja vissza.
De a parti mégsem jön össze, és ebben a betegségnek meghatározó szerepe lehetett. Majd következik a teljes összeomlás! Apjának „férfiúi önérzettel” írja, 1903 januárjában:
„Nekem ne küldjenek semit mert nem fogadom el és haza nem metyek betegen semmi áron”, de nővéréhez őszintébb: „[…] küld a pénczt mennél elöb hogy ne keljen soka várni, mert gyalog útnak indulok ha a pénczt keddig meg nem kapom.”
A németországi utazását követően vélhetően pihenni kényszerül, így ez az időszak nem dokumentálható. Ágoston azonban nem engedhet meg magának hosszas betegséget! Még bevállal egy galíciai munkát 1904 tavaszán, majd egy romániait 1905 augusztusában:
„szerencsésen megérkeztem és hétfön kezdeg dolgozni már van munkám.”
Utolsó-, Győrben feladott képeslapja az 1906 június 16-i dátumot viseli. Ugyanezen év októberében Máli – Matild barátnője – sajnálkozását fejezi ki „Guszti” állapota miatt.
A további fejlemények rögzítését már nem bízták képeslapokra…
„Janiról”, a másik fiútestvérről, aki mindössze egyetlen – 1909-ben, Kassán – feladott névnapi üdvözlettel járult hozzá a gyűjtemény létrejöttéhez, alig tudható valami. Feltételezhető, hogy helyhez kötött életformát folytatott, és napi érintkezésben volt rokonaival.
Az események logikája megkívánja, hogy a kisebbik lány helyett előbb a nővérről, Matildról ejtsek szót. Máthé Matild ( az eredeti írásmód szerint: Mathild) egész élete a gondoskodásról szól: gondoskodik kisebb testvéreiről – Ágostont egyenesen ő neveli -, vigyázza betegeskedő-, özvegy édesapjukat, és házvezetőnőként hivatásszerűen gondoskodik Kunz Ferenc családjáról.
A képeslapok címzését-, és keltezését figyelembe véve, teljes bizonyossággal állítható, hogy Kunzék alkalmazásában áll 1901-1912 között. Munkaadói Matyónak szólítják, és a németül jól kommunikáló alkalmazottat ausztriai üdüléseikre is magukkal viszik. Gyakoribb állomáshelyeik: Bad Hall, Edlach bei Reichenau, Harland, Mariazell… Kunzékról azon kívül, hogy tehetősek voltak, nem sokat tudni. Rokonságban állhattak azzal a Kunz Józseffel, aki a Deák Ferenc úti – a pestiek által „Luxus”-ként ismert – áruházat részben tulajdonolta. (A kollekcióban több olyan képeslap is van, ami ezt az áruházat ábrázolja…) Az „uraság” rendszerint május elején költözött a kor fogalmai szerint a „város peremén” található nyaralóba. (A Korong utca 6. szám mindössze 7- 8 percnyi séta!) Belvárosi lakásuk feltehetőleg a Gyár (ma: VI. ker., Jókai)- utca 4. szám alatt volt, mert erre a címre több képeslap is érkezett.
Az 1891-ben épült Kunz- nyaraló, napjainkban:
„Matyó” életében a férfiak nem látszanak szerepet játszani, ellenben élénk levelezést folytat egy Nowosad Amália – Máli – nevű hölggyel, aki dr. Nehoda Jenő korompai-, majd ózdi gyárigazgató alkalmazottja, feladatköréből ítélve ugyancsak házvezetőnői minőségben. Kettejük jó viszonya ellenére is rejtély, hogyan került Máli képeslap-levelezése Matildhoz. (A teljes mennyiség mintegy ötödét a Málihoz címzett képeslapok teszik ki, közöttük a Matild által írottak is!)
Máli kizárólag németül levelezik, ami akkoriban senki számára nem jelentett gondot:
„Laci bácsi” hal-evőeszköz tárgyában rendelkező, cseh nyelven írott lapja azonban némiképp meglepőnek tűnik:
Ezzel a váratlan fordulattal egy időre megválunk Matildtól, és megkíséreljük húga történetét elmondani.
Mariskának egyetlen képeslapját ismerjük, amelyet későbbi férjének, az újpesti Nyár utca 30. szám alatt lakó Portisch Gyulának küldött, rajta egy szerelmes verssel, amelynek hangulata kapcsolatuk átmeneti válságáról árulkodik. Nem tudható, mikor kötöttek házasságot, de 1907-ben megszületik kislányuk, akit a keresztanyának felkért Matildról neveznek el. Még abban az évben kivándorolnak az Egyesült Államokba.
A „kitántorgás” egyik stációjából – Zágrábból – küldött képeslapjuk:
Az utazás eseménytelenül zajlik, leszámítva, hogy kislányuknak egyszerre jön négy foga…
A képeslapok korlátozott tényanyagából annyi deríthető még ki, hogy a Portisch-család Clevelandban telepedik le, lakcímük: 3616 W. 47th St.
A további sorsukat illetően, egy sor elméletet, következtetést, és sejtést is megoszthatnék az olvasókkal, de ezek legtöbbje feleslegesnek bizonyult. A vallatóra fogott amerikai adatbázisok-őrizte fejleményekről a II. részben esik szó.
0 Comments