Akik még nem olvasták, kezdjék a Máthé Matild történetének első részével.
Portischék a bevándorlási hivatal adatai szerint a Cunard-társaság Ultonia nevű kivándorlóhajója fedélzetén, 1907 szeptember 3-án érkeznek – további 1195 bevándorlótársukkal – New York kikötőjébe. (Egy évvel korábban ezzel a hajóval hagyta el fiumei állomáshelyét Fiorello LaGuardia, New-York későbbi, legendás polgármestere, és ezzel utazik – velük csaknem egy időben – a kivándorlás kérdései iránt élénken érdeklődő, önmagát fényképészsegédnek álcázó közgazdasági író, Tonelli Sándor, aki beszámolóját „Ultonia. Egy kivándorló hajó története” címmel könyv alakban is közre adja, igaz, sok évvel később, 1929-ben. Az Ultoniát végül egy német tengeralattjáró süllyeszti el az ír partok közelében, 1917 május 27-én.)
Az Ultonia Fiume kikötőjében (korabeli képeslap):
(A képeslap nem része a Máthé-gyűjteménynek: egy zágrábi kereskedőtől származik. A postabélyegző dátuma : 1907 szeptember 13.!)
A bevándorlási hivatal regiszterei szerint, megérkezésükkor Gyula 28 éves, Mariska 24, a kis Matild pedig 1 hónapos. Ez utóbbi alighanem téves adat, tejfogai alapján a kislány legkevesebb 6 hónapos lehetett. (Az 1907-es év jelenti egyébként a kivándorlási hullám csúcsát. Ebben az évben, a téma egyik kiváló ismerője, Hans Chmelar szerint, 338 507 ember vándorol ki a Monarchia területéről, ebből 59 593 fő magyar nemzetiségű.)
Magyar bevándorlók Ellis Island-en (a kép forrása: www.ellisisland.org):
Portischék további sorsának alakulása, az események sorrendjében:
1908: megszületik második lányuk, Helen Marie.
1913 december: Tífuszban meghal Mariska, 30 éves volt. A temetés időpontja: 1914. január 2. Kivonat a temetkezési nyilvántartásból (a lakcím minden kétséget kizáróan igazolja az elhunyt kilétét):
Mariska sírköve a West Park Cemetery-ben (a kép forrása: www.findagrave.com)
(Korabeli híradások szerint, a tífusz visszaszorulóban van az Egyesült Államok területén, de Cleveland 1913-évi adatai a derűlátásnak némiképp ellentmondani látszanak:
- 1912: 5,9 haláleset/100.000 lakos,
- 1913: 13,5 haláleset/100.000 lakos.
A tífusz ilyen mértékű előfordulásáért az Erie-tóból nyert ivóvíz minőségét tartották felelősnek.)
1916 július 31.: Portisch Gyula feleségül veszi sógornőjét, Máthé Matildot.
A megözvegyült Portisch Gyula a maga korában nem szokatlan megoldással biztosít pótanyukát akkor 8 és 9 éves lányainak. A „leánykérésről”, a világháborús körülmények közepette történt utazásról nem rendelkezünk ismeretekkel. Máthé Matild adatait a bevándorlási hivatal nem tartja nyilván. A Cuyahoga County, Ohio, Marriage Records and Indexes-ből kiderül, hogy házasságkötésükkor Portisch Gyula (anyja neve: Elizabeth Minarvitch) 37, míg Máthé Matild 45 éves. Fény derül a cseh nyelv ismeretének titkára is: Matild 1871-ben (más adatok szerint 1870-ben) Csehországban („Bohemia”) született. Anyja neve Yanak (valószínűleg: Janák) Anna. Közös életükről a képeslapok alig árulnak el valamit. 1924-ben Portischékat felkeresi bizonyos Faller Jánosné, aki hazatérve, Budapestről küldött soraival tájékoztatja Portischékat rokonaik felkereséséről: „Elmondtam az ottani helyzetet, nagyon örülnek neki.”
Ezen a helyen, talán éppen a képen látható házak egyikében lakott a Portisch család:
Forrás: Google Earth
1929 április 9.: Nefritiszben meghal a 48 éves Portisch Gyula. Április 11-én temetik.
1930 június 17-én Mariska és Gyula elsőszülöttje, a 23 éves Matild férjhez megy a 28 éves, Chicagóban született Linford Taylorhoz.
1938 április 14-én, a 30 éves, könyvelőként dolgozó kisebbik lány, Helen Marie, férjhez megy a 38 éves Arthur Anderson szárítottgyümölcs-kereskedőhöz.
Kezdetektől fogva foglalkoztatott az a kérdés, hogyan kerülhettek a képeslapok egy michigani ócskás birtokába. Végül erre is választ kaptam. Az 1940. évi népszámlálás az akkor 70 éves özv. Portischné Máthé Matildot Clevelandben, saját 5000 dollár értékű ingatlanában, jövedelem nélkül, de családfőként veszi lajstromba. Vele lakik Helen, férjével, Arthur Andersonnal. Ugyanezen népszámlálás a nagyobbik lányt a Clevelandtól 225 kilométernyire fekvő Grass Lake-ben (Michigan, Jackson megye) találja férjével, és három gyermekével. Utóbbiak igen jó anyagi körülmények között élnek: a 4800 dollár értékű ingatlan saját tulajdonukat képezi, és Linford előző évi jövedelme 9300 dollárt tett ki. (Csak viszonyításként: ez az összeg duplája annak, amit a „salesman” sógor, és könyvelő sógornő együttesen megkerestek.) Ami Linford foglalkozását illeti, nos, hálás lennék, ha valaki megfejtené:
Teljesen logikus fejlemény, hogy Matild, akinek élete alapvetően a gondoskodásról szól, a három gyereket (két fiú, egy lány) nevelő nagyobbik lánya segítségére siet. Nem tudni, mikor költözött Grass-Lake-be, de a fentiek alapján bizonyos, hogy 1940 után. Az is biztosra vehető, hogy költözése végleges jelleggel történt, elvégre a képeslapjait is magával vitte!
1952: 82 éves korában meghal Portischné Máthé Matild. Grass-Lake-ben temetik el. Sírköve az East Cemetery-ben (a kép forrása: www.findagrave.com):
Ennyi a történet, jobban mondva, ennyit sikerült kideríteni. Néhány kisember „minden egész eltörött”- előtti-, boldognak mondott időkben kezdődött története. Olyan embereké, akik nem tartoztak a történelem alakítói közé, akik csak igyekeztek boldogulni, túlélni, és akik többnyire feltűnés nélkül léptek le a világ színpadáról, hogy legfeljebb maradékaikban (vagy képeslapjaikban!) éljenek tovább.
Persze, nekem is rengeteg hiányérzetem van. Jó lenne „belülről” is látni ezt a történetet! Megismerni a szereplők érzéseit, gondolatait, cselekedeteik indítékait… Vajon mennyi jutott nekik az „amerikai álomból”? Mindenesetre, Máthé Matild alakja így is kimagaslik: életét a másokért való élés szép példájának tartom. Külön meghatónak találom ragaszkodását ahhoz, amit az óhazából, testvéreiből, (kicsit talán fiatalságából is!) sikerült megőriznie: képeslapjaihoz…
Van valaki, aki folytatni tudná a történetet?
0 Comments