Amikor ez a képeslap elém került, még nem sejtettem, hogy egyike lesz azoknak, amelyek időutazásra késztetnek. Elsőre azért találtam érdekesnek, mert ezt a változatot nem ismertem, és mert a Bruchsteiner– nyomdában készült Royal- szállós anzix mindenképpen a korai magyar reklámlapok közé tartozik:
Kissé közelebbről:
Az izgalmak valójában akkor kezdődtek, amikor a képeslap megérkezett németországi állomáshelyéről, és alaposabban szemügyre vehettem. Az angol nyelvű szöveg nem túlságosan érdekes, olyan, mintha egymást félszavakból értő cimborák egyikének bizalmas beszámolója lenne. Ami viszont érdekesnek tűnt, az a címzett személye, maga „José” Ruston, a marcaltői kastély ura:
Mielőtt azonban felkeresnénk „Josét” pompás kastélyában, menjünk vissza az időben 1832-ig, amikor IV. Vilmos brit uralkodó fiatal alattvalója, a hajóács-képesítéssel is rendelkező gépészmérnök, Joseph John Ruston – José édesapja – Bécsbe érkezik, és munkába áll John Andrews Neu-Leopoldau – beli hajógyárában, ahol 1833-1836 között a „Pannónia”, „Zrinyi”, és „Nádor” gőzhajók megépítésénél segédkezett. Nem megyek bele a részletekbe, de Joseph John Ruston, aki nem tévesztendő össze fivérével, a több vállalkozásában csendestárs John Joseph Rustonnal (ugye tudnak követni?), szédületes karriert futott be, részben saját rátermettségének, részben a John Andrews özvegyével kötött házasságának, és az így szerzett javaknak köszönhetően. Hajó-, és gépgyárak, hajózási koncessziók, ingatlanok, egyebek…
Helytörténészek, irattárosok dolga lenne kideríteni, mikor, és hogyan jutott a marcaltői uradalom, és az Amadék- építette kastély birtokába, és persze azt is jó lenne tudni, mi volt a szándéka vele, bár az irattári anyagokból ez aligha deríthető ki. A marcaltői kastély:
A Wien Geschichte Wiki róla szóló szócikke azzal zárul, hogy Joseph John Ruston, akiről egyébként utcát neveztek el Bécsben, Audrey Kathleen Ruston, ismertebb nevén: Audrey Hepburn színésznő dédapja volt. Mondanom sem kell, ekkor kezdett számomra izgalmassá válni a dolog, elvégre nemzedékem egyik bálványáról volt szó:
Nem akarok senkit untatni a Ruston-rokonság dzsungelében történt botladozásaimmal, ezért rögtön ki is nyírom az öregurat (1895), mert a gyászjelentésére van szükség ahhoz, hogy egy sor kérdést tisztázni lehessen. Azt például, hogy négy gyermeke gyászolta, és közülük „José” (valójában: Joseph) volt az elsőszülött, hogy az egyik lányából báróné lett, hogy a két fiú mindegyike egy-egy Wels-lányt vett feleségül, a kovarci (ma: Kovarce, Szlovákia) cukorgyáros famíliából! (Ami Josét illeti, ez a frigy innen nézve meglepő fejlemény, mert a Pápai Lapokból tudjuk, hogy 1885-ben eljegyezte Perczel Mór ’48-as tábornok lányát, Ilonát! Jegyességük felbontásának körülményei nem ismertek, de nem zárható ki, hogy a gyakorlatias ánglius inkább a cukoripart választotta ’48 mítosza helyett…) További érdekesség, hogy a kisebbik fiú, Victor, vette el a 21 éves nagyobbik lányt, Annát. Utóbbiak esküvőjének időpontját Sarlota Drahošovától, a nyitrai levéltár munkatársától tudjuk: 1889. január 15. (Mindkét esküvőt ugyanabban az évben, ám egymástól függetlenül, ismeretlen helyen tartották, a sorrend kérdését pedig a lányok életkora dönthette el: akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a kisebbik lány a nővére előtt menjen férjhez!) Még abban az évben, november 21-én, egy Auschitz (Užice) – nevű csehországi településen megszületik a Joseph Victor Anthony- névre keresztelt fiúk, Audrey Hepburn későbbi édesapja.
„José” Ruston, és Helen Wels esküvőjéről még ennél is kevesebbet tudunk, ellenben érzékletes leírással rendelkezünk arról a díszes ünnepségről, amellyel Marcaltő a nászutazásról visszatérő fiatal házasokat fogadta, 1889 augusztusában. Részlet a Pápai Lapok tudósításából:
„Fényes ovatióban részesítette Marczaltő község lakossága vidékünk egyik általánosan tisztelt nagybirtokosát ifju Ruston József urat, ki ifju nejével, Vélsz Helen úrhölgygyel nászutazásukból visszatérve, múlt szerdán jött haza marcaltői díszes kastélyukba. A lakosság ünnepi ruhába öltözve várta az új házasokat, kiket a malomsoki határba elibe lovagolt bandérium kísért a községbe. Tizenkét fehér ruhába öltözött leány díszes virágcsokrot nyújtott át s az éljenzés csillapultával a nép nevében Kacz Lajos plébános üdvözölte az ifjú párt.”
Kisfiúk születéséről (1893), és megkereszteléséről úgy a Pápai Közlöny, mint a Pápai Lapok is beszámol:
„Ifj. Ruston József nagybirtokos július 4-én született kisfia, múlt vasárnap v. i. f, hó 6-án lőn Néger Ágoston apátplébános által az urasági kastélyban megkeresztelve, a helybeli és keszői plébánosok segédkezése mellett. A keresztapai tisztet nagyatyja id. Ruston József teljesítette..”
„A kisded Vilmos, János, József és Károly neveket nyert.”
Biztosra veszem, hogy a keresztelőn a szülők testvérei is részt vettek, és annak lehetőségét sem zárom ki, hogy az akkor négy éves kisfiukat is magukkal vitték, már csak azért is, hogy az egyébként Bécsben élő öregúr kedvében járhassanak. Ezzel persze csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy Audrey Hepburn édesapja, ha gyerekfejjel is, de lehetett a marcaltői kastély vendége.
*
A Ruston-hagyaték sorsát nem ismerem, de úgy gondolom, a családfő halála után az örökösök villámgyorsan lecsaptak az őket megillető részre, és talán ez magyarázza azt a sietséget is, amellyel a marcaltői uradalom gazdát cserélt. A múlt század eleji képeslapokon a kastély már Esterházy-tulajdonként szerepel, és attól kezdve a Rustonokra már csak régi újságok töredező lapjai emlékeztettek. A felejtést a Ruston-fiúk sem igyekeztek késleltetni, mert egyikük sem érzett hajlandóságot édesapjuk örökébe lépni, és bár unokatestvérük, John, még folytatta nagybátyja munkáját, a família fokozatosan veszíteni kezdett jelentőségéből, gazdasági erejéből, és a „José-ágnak” lassan nyomát vesztettem…
Ami pedig Welséket illeti, gazdasági nehézségek, valamint a családfő korai halála miatt, a kovarci kastélyt eladták Apponyi Lajos grófnak, és a kilencvenes években Bécsbe költöztek.
A marcaltői Amadé/Ruston/Esterházy kastély a múlt század hatvanas éveire olyan siralmas állapotba került, hogy már munkásszállónak sem volt alkalmas, ezért lebontották, megfosztva a települést legrangosabb épületétől, képletesen is sóval szórva be az egykori tulajdonosok emlékét.
Eddig tartott az egy képeslapnyi idő, de ha valaki kíváncsi a történet folytatására, és meg szeretné ismerni az Audrey, és édesapja közötti bonyolult kapcsolatot, dobjon a perselybe egy másik, a témához ugyancsak kapcsolódó, de száz évesnél nem fiatalabb képeslapot!
Végezetül pedig fogadjuk lyó szívvel Göre Gábor bíró urunk év végi, fortéjos lyókívánságait:
0 Comments