Geiger Richárd, a Hegedüs

„– Vétkeztem, Uram, gyenge voltam, és hagytam magam egy Geiger-képeslap által kísértésbe vinni!

– Szerencséd, – mennydörgött rám a Gyűjtők Ura – hogy nem valami paráznaságról van szó, bár – tette hozzá gyanakodva – egy szállodai szobában bármi megtörténhetett… Az lesz a büntetésed, – folytatta az Úr – hogy tízszer egymás után leírod a Wiener Künstler-Postkarte-sorozat valamennyi művészének a nevét.”

Ez a bevezetőt persze amolyan paródia-félének szántam, és bűntudatom is tettetett, mert igaz ugyan, hogy nem kedvelem Geiger katonatisztes-dámás operettvilágát, de ezúttal mindössze egy reklámlap a bűnöm:

Rákóczi út 5. – az egykori Pannónia szálló, a valaha volt Nemzeti Színház tőszomszédságában.  Egy nem túlságosan eredeti, különösebb művészi értéket sem képviselő reklámlap 1899-ből

Még mielőtt tovább haladnánk, ejtsünk néhány szót magáról a művészről: Geiger Richárd Bécsben született 1870-ben, de lehet, hogy 1872-ben, esetleg Ungváron 1882-ben… Művészi tanulmányokat Bécsben folytatott (itt az a Christian Griepenkerl volt egyik tanára, akinek a történelem soha nem fogja megbocsátani, hogy megakadályozta Hitler művészi pályafutását), és Párizsban, a Julian akadémián, majd 1893-ban, vagy talán 1903-ban Budapestre költözött. A századforduló környékén – saját megfigyelésem szerint 1899-1903 között – olyan elképesztő mennyiségű képeslap került ki a kezei alól, mintha egymaga akarta volna a világ teljes szükségletét kielégíteni. Képeslapjainak zöme a Lajtán túl látta meg a nyomdák fényeit, terjesztésük pedig Európa-szerte történt, de a B.K.W.I. kiadó jóvoltából a tengerentúlra is eljutottak. Külföldön terjesztett munkáinál a művész ragaszkodott magyar voltának kihangsúlyozásához, ezért lapjait a HEGEDÜS-GEIGER jelzéssel látta el.

Az említett időszak óta eltelt száz-valahány esztendő alatt el lehetett volna végezni képeslapjainak számbavételét, katalogizálását, de ez mindmáig nem történt meg, és ezúttal én is csak néhány illusztráció közzétételére szorítkozom, leginkább azok kedvéért, akik kevésbé járatosak a Geiger-univerzumban, de önvizsgálatot is tartva, a hozzá fűződő fenntartásaim miatt.

A kartofília egyik pápája, Gérard Neudin alighanem az ilyen, és ehhez hasonló lapokra gondolt, amikor Geiger munkáit „édeskésnek” minősítette:

Más lapjaiban azonban irónia, sőt még némi moralizáló szándék is felfedezhető:

Ízelítő a képeslapok világpiaca által legtöbbre értékelt Geiger-opuszból, az év hónapjait megszemélyesítő, francia és német változatban készült sorozatból:

(Hosszú évek megfigyelései alapján tanúsíthatom, hogy amint egy szép állapotú, reális áron kínált „hónap-képeslap” felbukkan, a gyűjtők azonnal lecsapnak rá. Miközben ezeket a sorokat írom, csaknem egy teljes sorozatot kínálnak eladásra a világhálón, a példányonkénti 220 USD áron. Nos, nem kifejezetten ezt értettem „reális ár” alatt!)

A „Hónapok”-sorozatból még süt egyfajta szemérmes, biedermeier-erotika, de időközben művészünket megérinthette a bécsi fülledt fin de siècle, mert következő lapjai már valósabb élményeket közvetítenek:

A hazai gyűjtők körében leginkább a reklámlapjai értékeltek, amelyek zömmel a „Gruss-aus…” – típusú lapok mintájára készültek, és mozaikszerű kialakításukkal igyekeztek minél több információt nyújtani. Néhány példa ezekből:

Balról-jobbra: Drechsler palota, „Egy forintos áruház”, Loser-keserűvíz (olasz nyelven)

Következzék egy „vendégszereplő”, amelyet legritkább lapjai egyikének gondolok: a Tiller Mór-féle egyenruha-kereskedés reklámlapja:

Üdvözlet a Tiller-háztól, (a kép forrása: FSZEK)

Sajátos színt képviselnek Geiger képeslapjai között a „sorban állós” lapok, amelyek a hozzájuk rendelt versikékkel, alkalmasak voltak bizonyos jelenségek, és embertípusok kifigurázására:

A magyar eredetit német változat is követte, és hogy ez nem fordítva történt, onnan tudni, hogy a bal szélen látható ficsúr egy törzsökös magyar (de genere Borszem Jankó), aki a Bukovay Absentius – bizalmasainak: Abszi – névre hallgatott, és főállású hozományvadász volt.

A következő lap jelzés nélküli, de nagy valószínűséggel Geiger műve (vagy egy követőjévé?), és jól példázza a „sorban állós” témában rejlő lehetőségeket:

Ilyen támogatás mellett nem csoda, hogy a Szabadelvű Párt nyerte az 1901-évi választásokat!

*

Geiger élete, a megbízható adatok hiánya miatt, igencsak rejtélyesnek tűnik. Már születése helye és ideje körül is sok az ellentmondás, csakúgy, mint életének több más eseménye körül.

Születéséhez hasonlóan, halálának időpontja, és körülményei is meglehetősen tisztázatlanok. Francia forrásom (Pierre LUBEK: moments sauvés, Ed.: Récits) Geiger halálának időpontját 1944 októbere, és 1945 februárja közé teszi. Sírjára, azt hiszem, hiába akarna bárki is virágot, vagy kavicsot helyezni…

Művészünk hatalmas életművet hagyott maga után – képeslapok, könyvillusztrációk, plakátok, portrék, zsánerképek –, és ha egy ambiciózus, pályakezdő kutató a világban szétszórt hagyaték feldolgozására, értékelésére vállalkozna, munkája egy aranyásóéhoz lenne hasonlatos: temérdek homokot kellene átszitálnia, igaz, nem kevés aranyrögért.

0 Comments

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .