Nagycsütörtök

Beszéljünk hát Dobuzsinszkijről, ha már a gyűjtők mindenkori gondviselője hozzásegített néhány lapjához. Mutatok is mindjárt kettőt közülük:

Types de St. Pétersbourg

Nos, igen, ez nem az orosz képeslapok megszokott világa, sehol egy kozák harcos, pártás szűz, vagy nemes lovag. Láthatunk ellenben fuvarra váró, posztócsizmás kocsisokat, mozgóárust, és egy termetes dajkát, úrnőjével. Fatemplomok helyett tűzfalakat, nyírfák helyett gyárkéményeket, tornyokat, és emlékoszlopokat… Kétségtelen, hogy ez a művész úgy viszonyult a nemzeti romantika megszokott kelléktárához, mint – mondjuk – De Sade márki a rózsafüzérhez!

A képeslapok a „Szentpétervári alakok” sorozatból valók, és a Vöröskereszt Szent Eugéniáról elnevezett kiadója gondozásában jelentek meg, valamikor 1910 tájékán.

MD-back

Szerettem volna többet is megtudni erről a sorozatról, legalább azt, hogy milyen terjedelmű, de nyomát sem találtam annak, hogy ezt bárki is nyilvántartotta volna.  Dobuzsinszkij városképes lapjait a szovjet időkben újra kiadták, de az ilyen ideológiailag problémás alkotások, természetesen, nem jöhettek szóba…

Sikerült azonban képet találnom a sorozat további három lapjáról:

3×Types de St. Pétersbourg

Gondolom, senki sem találja meglepőnek, hogy az ábrázolások bumfordi bája megragadott, és igencsak felkeltette érdeklődésemet a művész személye, munkássága iránt. És attól, amit keresgéléseim során megtudtam, a dolog nem vált kevésbé izgalmassá.

Már az is érdekes, hogy Msztyiszlav Dobuzsinszkij (1875 Novgorod –1957 New York), egy tábornoki rangra emelkedő, litván származású tüzértiszt, és egy vidéken haknizó operaénekesnő fia, jogi tanulmányai mellett festészetet is tanul. Hát még ha kiderül, hogy az Anton Ažbe-nál megkezdett müncheni tanulmányait a mi Hollósynknál folytatja! Ráadásul úgy tűnik, ez a kapcsolat működött is, mert 1900 nyarát Dobuzsinszkij a feleségével együtt Nagybányán töltötte. De nem kívánom ezt az írást ebbe az irányba elvinni, és pályájának ismertetését is másra bízom. Azt azonban elárulom, hogy a Dobuzsinszkij élete és művészete iránt érdeklődők olyan óriásokkal fognak találkozni, mint Leon Bakszt, Marc Chagall, Szergej Gyagilev, Vlagyimir Nabokov vagy Konsztantiny Sztanyiszlavszkij. Aki pedig munkásságának színháztörténeti vonatkozásaira kíváncsi, annak Tompa Andrea kiváló tanulmányát ajánlom figyelmébe!

A következő lap, amit megosztok önökkel, annak ellenére egyik kedvencem, hogy komoly hiányérzetem támadt miatta:  nem tudom például, hogy önálló lap-e, vagy része egy sorozatnak, márpedig témájánál fogva, ennek igencsak van  jelentősége!  Amennyiben sorozathoz tartozik, a többi lap is a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik-e, vagy egészen más jellegűek?

A képeslap címe Nagycsütörtök (Великій четвергъ):

MD-Nagycsütörtök

Csatlakozzunk hát mi is a körmenethez! A helyszín, minden kétséget kizáróan, a kazanyi szűzanya tiszteletére emelt székesegyház kettős oszlopsora. A processzió a székesegyházba tart, vagy onnan távozik. A körmenet művészünk által ábrázolt szeletén egy bűntelen gyermek halad az élen, akit két ártatlan szépség követ szendén, szemlesütve. Hogy miről lehet felismerni az ártatlanságot? Szíveskedjenek csak szemügyre venni az őket követő púpos szolgálót, amint útját állja a dragonyos tiszt mohó vágyának! Feltételezem, hogy a kép mezejébe fallikus szimbólumként behatoló kard sem kerülte el figyelmüket….

Nagy kincs ez a képeslap, mert ahányszor látom, annyiszor derülök jókedvre. De vajon művészünknek mi járhatott a fejében?

*

Varázslatos szellemi utazást köszönhetek Dobuzsinszkijnak! Egyéb munkáit is megismertem, s így együtt járhattam vele “Pityer”, és Vilniusz utcáit, elkísértem őt Nagybányára, és Vityebszkbe, figyeltem, amint Nabokovot rajzolni tanítja, részt vettem a „Mir Iszkusztva” összejövetelein, gyertyát gyújtottam a kazanyi szűzanya tiszteletére, ültem a moszkvai Művész Színház páholyában, és vele voltam a fronton, ahol a háború szörnyűségével szembesült…  Sokoldalú, éles szemű, és szociálisan  érzékeny művészt ismertem  meg benne.  A város művészét, ahogyan kortársai – találóan – elnevezték.

Мстислав Валерианович Добужинский az oroszok szerint orosznak számít, miközben Mstislavas Dobužinskist a litvánok litvánnak tartják. Azt hiszem, az igazság kizárólagos birtokosai mi magyarok vagyunk, mert mi tudjuk, hogy litvánok, és oroszok között léteztek európaiak is. (Kösz J.A.!)

 

0 Comments

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .