Ilyenkor, vesztegzár idején, mindenre jut idő, amire egyébként nem. Vannak, akik a kamrájukat rendezik át, és vannak, akik egész életüket. Egynémely filosznak ilyenkor juthat eszébe Esterházy Pétert szanszkritra fordítani, a Voynich-kéziratot megfejteni, és tudok olyan gyűjtőtársról, aki a magyar képeslevelezőlap-örökség egyik rejtélyére akar fényt deríteni.
Az Athenaeum-kiadó „vármegyés” lapjai azért számítanak rejtélyesnek, mert egyrészt rendkívül ritkák – egy-egy példány felbukkanása eseményszámba megy –, másrészt teljességgel hiányzik a rájuk vonatkozó irodalom: a szakma valamiért látványosan ignorálta őket. Sajnos, hirtelenjében én sem tudtam a kolléga segítségére lenni, de élve a vesztegzár rám eső részével, elhatároztam, kísérletet teszek a vármegyés sorozatot övező homály legalább részbeni eloszlatására. Mielőtt azonban elbeszélném, mire jutottam, pihentessük meg szemünket a sorozat két színpompás példányán:
Igazából nem mértem fel, mire vállalkozom: nem sejtettem, hogy minden találékonyságomra szükség lesz a világháló szóra bírásához. Sokra ugyan így sem jutottam, de amit találtam, elég lett ahhoz, hogy minden addigi elméletem romba dőljön, és helyükre újak kerülhessenek. A zsákmányt, amit a Arcanumnak köszönhetek, szöveghűen osztom meg önökkel:
Földrajzi közlemények 1901 XXIX kötet 1. füzet
Rövid közlemények
Levelező lapok a földrajz szolgálatában. Olyan újításról van szó, amely egy csapásra véget vet az eddigi ízléstelen és képtelen „levelezőlapkarrikatúráknak”, hogy helyet adjon nemesebb irányú, tőről metszett új gondolatnak, amely hódít a szépségével, gyönyörködtet a maga nemes egyszerűségével és ami a fő oktat, tanít. Ezek a 16-féle színnel, kövön nyomott képes levelezőlapok az ország összes vármegyéinek hű képmását mutatják; mindeniken rajta van az illető vármegye székhelye, továbbá a vármegye czímere és a város czímere, művészeti kivitelben. Fölhívjuk a nagyközönség figyelmét erre a kiváló újdonságra, mely az Athenaeum irodalmi és nyomdai részv. társulat kiadásában Budapesten megjelent. Hasonlók ehhez a Károlyi Gy. által kiadott levelezőlapok is az egyes vármegyék térképével, melyeken a vármegye járásai, továbbá a vármegye területének nagysága és lélekszáma is meg van jelölve.”
Lássuk hát, mire jutunk ezzel a szöveggel! Állítható-e teljes bizonyossággal, hogy a képeslevelezőlap-sorozat 1901-ben jelent meg? Nos, nem feltétlenül, de az viszont igen, hogy addigra már ismertté vált, erre később még visszatérünk. A legfontosabb szövegrész azonban a következő: „16-féle színnel, kövön nyomott”… Meglátásom szerint ebben rejlik a vármegyés lapok ritkaságának egyik titka, amire egyébként magamtól is rájöhettem volna: ezek a lapok egész egyszerűen drágák voltak, és valószínűleg csekély mennyiséget lehetett értékesíteni. (Szíveskedjenek összehasonlítani egy vármegyés lapot, mondjuk Heyer Artúr valamelyik munkájával, akár a Hónapok sorozatból, ami iskolapéldája a trükköző, színtakarékos nyomdászatnak, és rögtön megsejthetik a költségekben fennállható különbséget.) Feltételezem azt is, hogy a kiadó eleve számolt az üzleti kockázattal, és alacsony példányszámot dobott a piacra, mert siker esetén számára nem jelenthetett gondot egy esetleges utánnyomás.
Az Athenaeum nagy múltú, jelentős erkölcsi tőkével és komoly gazdasági potenciállal rendelkező kiadó volt, amelyik kockáztathatott egy presztízsértékű esemény vagy nyomdai munka miatt. Tulajdonképpen azért hezitálok az időpontot illetően is, mert abban az esetben lehetne értelmezni ezt a kivételes minőséget, ha a sorozat kibocsátására az 1900. évi budapesti nemzetközi képeslevelezőlap-kiállítás miatt került volna sor, egyébként viszont nem nagyon…
Amennyiben mégis az 1901 lenne az igaz, végképp nem értem, miért vállalkoztak egy ilyen költséges munka megvalósítására akkor, amikor még hegyekben tornyosulhattak a millenniumi ünnepségektől megmaradt kincstári képeslapok, és ráadásul a közleményben is említett Károlyi Gy. kirukkolt a maga kevésbé látványos, de olcsó vármegyés sorozatával, amelyek még némi információt is hordoztak. Ez utóbbiakra egy példa:
Nincs kimutatás arról, hogy az Athenaeum vármegyés- sorozata hány tételből áll, de feltételezem, hogy a Magyar Királyság valamennyi vármegyéjét megtisztelték egy-egy lappal. Mostani nyomozásom során huszonegy változat képanyagát találtam meg a világhálón, de ez persze mintegy harmada lehet a ténylegesen megvalósult mennyiségnek. Azt viszont még elképzelni sem tudom, hogy valaki – magángyűjtő, vagy közgyűjtemény – birtokolhatná a teljes sorozatot. Már azt is megsüvegelném, ha valaki tucatnyi példánnyal büszkélkedhetne.
Ideje lenne szót ejteni a sorozat illusztrátoráról, a tehetséges, és rejtőzködő Zich Ferencről (1867-1913). Néhány vármegyés lapból „kiollózott” szignuma:
A csehországi születésű művészről feljegyezték, hogy „nem volt rendszeres akadémiai oktatásban része”, de gróf Andrássy Gyula segítségével tanulmányokat folytathatott Párizsban és Münchenben. Tehetséges művész volt, de az önadminisztráláshoz nem értett, és egész életében anyagi gondokkal küzdött. Mindössze 46 évet élt. Tiszteljük meg az emlékét azzal, hogy némi figyelmet szentelünk a munkáiból készült összeállításnak.
*
Kétségtelen, hogy a vármegyés sorozat üzleti értelemben egy fiaskó volt, bár lehet, hogy betervezett fiaskó. Geneziséről – a témaválasztás, és időzítés tekintetében – semmit sem lehet tudni. Ha sejtésem igaz, és köze lehetett a világkiállításhoz, akkor a megvalósítás felért egy megkésett nyomdaipari „erődemonstrációval”. Azt gondolom, nem túlzás úgy tekinteni a vármegyés sorozatra, mint az Athenaeum nyomda egyik „legjére”, amely azonban a kőnyomatos eljárások hattyúdalát is jelentette, jelképes értelemben mindenképpen.
A „zárszó” jogát ezúttal az Athenaeumnak engedem át:
Üdvözlöm . Nekem sok megvan úgy ,hogy nem gyűjtőm. De nem minden vármegyerol adtak ki.