Sörházi etűd

Gyakran előfordul, hogy olyan képeslapok sodródnak elém, amelyek nem tartoznak szorosan vett gyűjtési területemhez, mégsem tudok ellenállni nekik. Ezek a lapok többnyire egykor volt emberek életébe engednek betekinteni:  letűnt korok hangulatát-, illatát őrzik….. Divatos, és elhasznált kifejezéssel: valóságos időkapszulák!

A képeslapok nemzetközi piacán, némi szerencsével, igazi „hungarikumokra” lehet bukkanni, mint amilyenek a Gambrinus sörházban készült-, múlt század- eleji fotólapok. Az alábbi lapot egy német kereskedőnél találtam:

Gambrinus1

Valójában semmi különös: egy négytagú család, a vendéglőben….. Városi tisztviselőnek, vagy talán kereskedőnek látszó-, ujjai között szivart szorongató családfő, aláírása szerint: „Onkel Imre”, a vélhetően legszebb selyemblúzát viselő -, Iza nevű felesége, és két lányuk, akiknek a korát azért is nehéz megbecsülni, mert kalapjuk „felnőttesebbé” teszi őket.

A vendéglő tömve van ezen a hűvös, tavaszi vasárnapon: a fogasok csak úgy roskadoznak a kabátok súlya alatt. „A kép középpontjában cilinder és selyemsál vonzza magához a tekintetet”- mondaná egy-, a kép kompozícióját vizsgáló esztéta.
Imre bátyáméknak  meglehetősen előnytelen asztal jutott, mert minduntalan helyet kellett szorítani a kabátjaikat elhelyezni-, vagy elvenni kívánó vendégeknek.

Ami az Erzsébet-körút-, és Wesselényi utca sarkán elhelyezkedő Gambrinust illeti, nos, az egyrészt „az ország legnagyobb, és legszebb étkezője”-, másrészt „a fővárosi és vidéki előkelőség találkozóhelye” volt, és ezt maga az akkori tulajdonos, Oláh Gyárfás Mihály üzeni a múltból,  a saját képmásával is ékesített reklám-képeslap segítségével:

Gambrinus sörház

Némi szerencsével sikerült a sörház zenekarát ábrázoló fotólapra is rábukkanni, és regensburgi „száműzetéséből” visszahozni. A felvétel külön érdekessége, hogy a családi képpel csaknem egy időben készült:

Nem tudható, Imre bátyánk milyen alkalomból vonult fel családostól: talán házassági évfordulót ünnepeltek, talán névnapot…. Az sem derül ki, miért néznek a lányok olyan barátságtalanul a fényképész lencséjébe. Lehet, hogy a felvétel meglepetésszerűen készült, és már nem maradt idő arcvonásaik rendbetételére. De mindegy is! A Svájcba küldött felvétel mindenképpen alkalmas lett feladata betöltésére: hozzájárult a rokoni kapcsolatok ápolásához, igazolta, hogy „nekünk sem megy ám rosszul!”, és – persze – a lányok fejlődéséről is beszámolt….

Mondom: semmi különös….. Amit igazán izgalmasnak találtam, az a felvétel elkészültének időpontja: 15.3.1914.! Ugye, hogy kezd érdekessé válni a dolog? Mert akkor még 105 nap volt hátra Ferenc Ferdinánd életéből! Még 135 nap a – miből is? – a még „minden egész” egyben volt – világból, vagy – bizonyos értelmezések szerint – a 19. századból!
Igen, a felvétel a „boldog békeévek” utolsó pillanatainak egyikét rögzíti, hogy aztán, hamarosan, minden megváltozzék!

A következő – ugyancsak Németországból (vissza)származó – felvétel időpontja nem ismert, de mintha már az említett változás jegyeit hordozná, és akár jelen sorok szótlan epilógusa is lehet:

Gambrinus2

Egy alkalommal bementem az egykori sörház  helyén működő SPAR-áruházba, leginkább azért, mert titkon azt reméltem, őriz  valamit az egykori hangulatból, de rájöttem, ahhoz az enyémnél erősebb képzelőerőre lenne szükség.

0 Comments

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .