Tehénke a háztetőn

Egy nyomasztó év vége felé tartunk, és nem tudhatjuk, milyen lesz a következő. Az embernek akaratlanul is olyan érzése támad, mintha a természet megelégelte volna  a kizsákmányolást, és megtorlásul ránk uszította vírusait. Most, hogy ez így belém villant, kezdhetek aggódni a saját biztonságom miatt! Mert mi van akkor, ha a természet a képeslapgyűjtők mohóságát is rossz néven veszi, azt, ahogyan például erre a két jó házból való „úrilapra” lecsaptam? Szóval, még akár bajom is eshet, bár lehet, hogy aktuális témáim bizarr derűje enyhítő körülménynek számít:

Igen, két Chagall-képeslapról lesz szó, amelyek persze nem tekinthetők illusztrátori daraboknak, – a beavatottak tudják, hogy Chagall nem tervezett képeslapot -, de genezisüknél fogva mindenképpen érdemesek figyelmünkre. A képeslapok ugyanis a Der Sturm-című berlini kulturális és művészeti folyóirat kiadványai, és jelentős kultúrtörténeti eseményekhez kapcsolódnak. A szűkszavúan csak „Bild (Kép)”-nek nevezett Chagall-alkotás például bekerült az 1913 évi  „Erster Deutscher Herbstsalon” (Első Német Őszi Szalon) válogatásába:

A kiállítást, amelyet bérelt helyszínen rendeztek meg, a Der Sturm-alapító Herwarth Walden találta ki, és szervezte meg, tucatnyi ország csaknem száz művészének részvételével. A kiállítók között olyan nevekre bukkanhatunk, mint: Hans Arp, Umberto Boccioni, Marc Chagall, Robert Delaunay, Max Ernst, Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee, Fernand Léger… Nem tudom, hány művésznek biztosított a kiadó képeslevelezőlap-publicitást, ám ennek kiderítése testhezálló feladatot jelenthet egy magamfajta gyűjtő számára.

Az eseményt a hagyományteremtés szándékával hozták létre, a történelem azonban közbeszólt, és ezen a néven nem lett folytatása. Ami azonban Chagall mestert illeti, ő kapott még egy lehetőséget, és a következő évben önálló tárlattal jelentkezhetett, ugyancsak a Der Sturm „zászlaja” alatt, ezúttal a kiadó saját galériájában, s ezzel az Oscar Kokoschka, Paul Klee, francia kubisták, olasz futuristák, és mások által alkotott vonulathoz csatlakozhatott. Nem feladatom beszámolni képeinek fogadtatásról, de a mindenkori szakma egyetért abban, hogy ez az esemény indította el Vityebszk szülöttét a világhír felé, ami némiképp meglepő egy olyan művész esetében, aki akkor éppen Párizsban élt, és alkotott.

A kiállítás bölcs „marketingesének” köszönhetően, lehetőségem van újabb képes-levelezőlapnyi élményt juttatni olvasóimnak is:

Ich und das Dorf (Én és a falu)

Feltételezem, hogy a Chagall-kiállítás időpontja senki figyelmét nem kerülte el, ám ha mégis, nyomatékosítok: 1914 június! Az időpont alapján nehéz nem arra gondolni, hogy ez a kiállítás jelenthette egy lövészárkokba burkolózó világ búcsúját a színektől, napfénytől, álmoktól…

Tartok tőle, hogy kihívom magam ellen a sorsot, ha mohóságom újabb bizonyítékával állok elő, de olyan régóta szerettem volna skandináv művészek munkáihoz jutni, hogy most, amikor vágyam végre teljesült, nincs szívem rejtegetni őket!

Elsőre két szép karácsonyi lap Elsa Hammar (Stockholm, 1879-1950) műtermébőll:

Skanska Lith. Akt. Bol., Malmö

(A baloldali kis hölgy bebocsáttatott a Fanelli-Godoli (F-G) szerzőpáros „Art Nouveau Postcards”- című monográfiájába is!)

Aina Stenberg (Stockholm, 1885-1975) bűbájos karácsonyi üdvözlete a saját válogatásomból:

Förlag: ESKIL HOLM, STHLM

Carl Larsson (Stockholm, 1853-1919) „előkelő” (F-G által reprodukált) lapja eredetileg az árva-gyerekek segélyezését szolgálta:

Hugo Brusewitz Lito, Göteborg

Mit lehetne mindehhez hozzátenni? GOD JUL!, kedves olvasóim, legfőképpen pedig jó egészséget! Találkozzunk egy év múlva ugyanitt!

0 Comments

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .