Újabb fecsegések

Akárhogy csűröm-csavarom, bármerre is kószálok a gyűjtési területemen, előbb-utóbb úgyis a Nagy Háború relikviáiba fogok botlani.

Ezúttal néhány tábori postai levelezőlap térített el, és tényleg, mert valójában nem is gyűjtöm őket, de ennek a néhány példánynak nem tudtam ellenállni. Elárulom, miért.

A „civil”

Már messziről látszik: nem közönséges tábori lappal van dolgunk, nem is szabványméretű, és lerí róla, nem igazán „frontszolgálatra” termett:

Az Orsz. M.K. Iparművészeti Iskolai Hadikórház internáltjai részére készült nyomtatványról joggal feltételezhető, hogy az iskola valamelyik grafika-szakos növendékének a munkája. Divatos szóhasználattal élve, „dizájner” tábori lappal van dolgunk. De lássuk, mit árul el nekünk ez a példány, amely végül nem kényszerült rossz hír hordozására, és maga is jó állapotban vészelt át több, mint egy évszázadot. Először is, egy „pazarló” lappal van dolgunk, vélhetően a háború korai szakaszából: többszínnyomással készült, egészen kivételes minőségű kartonra, ami egyáltalán nem volt a kincstári tábori lapok jellemzője. Igen, kétségtelen, ez a tábori lap a háború korai szakaszában készülhetett, amikor még mindenki a néhány huszáros attakkal megszerezhető győzelemben bízott, valahogy így:

A közvélemény arra is számított, hogy a gyors sikert bölcs uralkodóink előnyös és hasonlóan gyors békével fogják megkoronázni:

Mentségükre szolgáljon, hogy kezdetben szövetségeseink is valamiféle romantikus ködön keresztül láttatták az eseményeket, mint tette ezt a korszak jelentős német festőművésze:

Nos, ennyi mindent vélek kiolvasni az Orsz. M.Kir. Iparművészeti Iskola megíratlan, de „prémium” minőségű levelezőlapjából, és érzek még valami egészen megható törekvést a polgári értékek, és a békebeliség érzetének megőrzésére is. Sokért nem adnám, ha ki lehetne deríteni tervezőjének nevét!

A korhely

Amióta ez a tábori lap a birtokomban van, nem győzök álmélkodni rajta. Kétségtelen, hogy egy kakukktojással van dolgunk a „Lysoform” fertőtlenítők, és „Szanitéc” tetűporok világából:

Ezt a Törley reklámos tábori lapot a zágrábi székhelyű 53. sz. „Dankl” gyalogezred egyik hadnagya küldte a horvát fővárosban élő családjának, 1916 áprilisában, vélhetően a galíciai frontról. Ami különösen érdekessé teszi a lapot, az maga a reklám tárgya: a Törley márkanév akkoriban a jó minőségű habzó ital jelzőjének számított, ahogyan manapság is, de a feltételezhető helyszínhez, és harctéri eseményekhez kevés köze lehetett. További kuriózumot jelent az a szakszerűséget nélkülöző eljárás, amellyel a galvanizált fémlemezkéket a gyenge minőségű papírlapra erősítették:

Azt persze senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Törley-cég vizionált volna pezsgővel-vérrel folyó Kánaánt a galíciai harctérre, vagy a konkurens Dom Perignon, és Veuve Clicquot márkákat akarta kiszorítani a térség lövészárkaiból. Azt sem tartom valószínűnek, hogy a hadvezetésnek köze lett volna a „Törley” hadművelethez. Inkább arról lehetett szó – ez most spekuláció – hogy egy zágrábi kereskedő akart így megszabadulni a háború miatt eladhatatlanná vált készleteitől, és persze nem a lövészárkok környékén, hanem a hátországban remélt üzletet csinálni. Elméletem nem egészen légből kapott, mert az évek során többször találkoztam zágrábi gyűjtők, vagy kereskedők kínálatában századelős Törley-reklámlapokkal – az alábbi típus változataival – ami a márka erős piaci jelenlétét igazolja:

Mindenesetre, ez így egy lehetséges magyarázat a „kalóznak” tűnő tábori lap futására.

Az imádságos

Ezúttal, kivételesen, egy teljesen szabályos, a „M. kir. állami” nyomdában készült adománygyűjtő tábori lapot vehetünk szemügyre:

Szóval, mondom, minden rendben van vele, azt leszámítva, hogy a háború kezdeti szakaszában akkorák voltak veszteségeink, hogy a hadvezetés már 1915-re elérkezettnek látta az időt „kovácsolt kereszt” állítására, Rákoskeresztúron, a „háború sújtottak” javára. Sajnos, semmilyen további adatot nem találtam az emlékkereszt felállításáról, kinézetéről, vagy további sorsáról. A tábori lapon látható feszület leginkább egy limoges-i ötvösmunkára emlékeztet, a XIII. századból, és nem gondolom, hogy köze lehetett a felállítani tervezett emlékműhöz. Egyébként mit szólnának egy Vértes Marcell (1895-1961) tervezte tábori laphoz? Igen, arról a művészről beszélek, aki később Marcel Vertès-é „avanzsált”, és freskókat tervezett a new yorki Carlyle és Waldorf Astoria szállodák számára, majd két Oscar-díjat is bezsebelt az 1952-ben készült Moulin Rouge című film látványtervezéséért és kosztümjeiért. Csak azért hoztam szóba a dolgot, mert ezt a tábori lapot egy bizonyos VÉRTES látta el kézjegyével, és bárhogyan is erőlködöm, egyetlen más Vértessel sem tudom kapcsolatba hozni:

Ilyen összefüggésben nem tűnik lényegtelennek, hogy a mi Vértes Marcellünk életrajzában szerepel egy olyan adat, miszerint „1915-ben katonának állt”…

Mit gondolnak, tényleg egy Vértes Marcell tervezte tábori laphoz jutottam?