Idén valahogy minden a feje tetejére állt. Elmaradt például a nyár is, legalábbis azok a dolgok, amelyek nyárrá teszik a nyarat, persze lehet, csak én vagyok így ezzel. Mégis, az én bliccelő nyaramat is emlékezetessé teszi néhány új szerzemény, amelyeket talán éppenséggel a piac sokat emlegetett pangásának köszönhetek, ami nemcsak a gépkocsi-eladásokat korlátozta, de jótékonyan hatott a gyűjtési területemhez tartozó képes levelezőlapok árára is.
Az év zsákmánya…
…címet alighanem a francia Henri Boutet (1851-1919) fogja kiérdemelni, a XX. századot köszöntő alábbi munkájával:
Mint látható, az új évszázad fogadására művészünk segítségül hívott egy fűzfapoétát, a mára csaknem teljességgel elfeledett Jules de Marthold személyében, aki akkortájt – egyebek mellett – a francia litográfusok szövetségének elnöki tisztét is betöltötte.
Henri Boutet, úgy is, mint a párizsi hölgyek megszállott rajongója, jelentős képeslap-örökséget hagyott ránk – Neudin mintegy háromszázra teszi lapjainak számát – de ez az évszázad-köszöntő opusz, amelyet a jeles képeslap-guru utolsó, 2001-es katalógusában egy teljes oldalon reprodukál, egészen ritkának számít. Valójában ritka volta teszi jelentőssé, mert egyébként Nostradamus elfajzott, késői honfitársai mit sem látszottak megsejteni abból a sok szörnyűségből, amit a XX. század zúdít majd az emberiségre.
Maradjunk még a franciáknál!
A Mariani-album…
… képeslapjai soha nem érdekeltek igazán, ám ha a magamfajta egy Jules Chéret (1836-1932) – lapba botlik, nem tér ki előle:
A Mariani-lapok nem különösebben népszerűek, talán mert kevéssé látványosak, ami tulajdonképpen érthető, hiszen ingyen osztogatták őket. Az albumok, és melléktermékeik, a képeslapok, egy nagyon sajátos, és sok évig tartó reklámkampány rekvizitumai, amelyek Angelo Mariani elixírjét, a bordeaux-i vörösborból, és kólalevelekből készült, élénkítő hatású és rendkívül népszerűvé váló Mariani-bort (Vin Mariani) voltak hivatottak népszerűsíteni. A gyógyszerész-feltaláló nemes egyszerűséggel a korszak csaknem valamennyi hírességét a reklámkampánya szolgálatába állította, mondjuk Sarah Benhardt-tól XIII. Leo pápáig, azzal, hogy életrajzukat, jeles művészek által készült portréjukat, és autográf ajánlásukat albumaiban tette közzé.
Tizennégy album jelent meg – 1894-ben az első – foglakozás szerint csoportosítva a hírességeket: festők, politikusok, akadémikusok, papok, katonák, színészek, stb. A képes-levelezőlapokat egy dijoni gyűjtői csoport vette számba, ők mintegy százötven változatig jutottak, olyan híres művészek műterméből, mint Alphonse Mucha, Théophile Alexandre Steinlen, Jules Alexandre Grün, vagy éppenséggel Jules Chéret. Utóbbi nem sok hívet szerezhetett magának az általam itt reprodukált lapjával, de borexport-célú plakátja (Imprimerie Chaix, 1894) sokat javíthat a megítélésén:
Halmi
Halmi Artúr Lajos (1866-1939) tagja volt annak a népes magyar különítménynek, amelyik Münchenben igyekezett az akadémikus festészet fortélyait ellesni, és persze nem tisztem megítélni, hogy ez mennyire sikerült neki, meg egyébként is, a képeslapjai érdekelnek.
Sokáig próbálkoztam két korábbról ismert lapja megszerzésével, mert úgy gondoltam, a „magyar részleg” nem lehet teljes nélkülük, de a mostani helyzetnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy sikerrel járhassak.
Halmi a müncheni „G. Hirth Kunstverlag” sokat foglalkoztatott munkatársa volt, amikor nosztalgikus hangulatú képeslapjai 1897-ben elhagyták a nyomdagépet:
A gesztenyeárus asszonysághoz sikerült hamarosan a másik képeslapot is társítanom, amivel igencsak összeillenek, hiszen a művész emlékeiben is élő városligeti korcsolyapálya elképzelhetetlen volt gesztenyeárusok nélkül:
Egy idő után Halmi pályája más irányt vett, és egy jelentősebb berlini intermezzo után, amikor Bismarck herceg családjának dolgozott, 1910-ben átkelt az óceánon, portréfestőként épített amerikai karriert, és tett szert nemzetközi ismertségre. „Skalpjai” közé tartozott a már említett hercegi család tagjain kívül, William Howard Taft, az Amerikai Egyesült Államok 27. elnöke, a Guggenheim-család gyermekei, valamint a korszak több, jelentős primadonnája…
Halmi képeslevelezőlap-életművét gyűjteményem két tételével nem tekintem lezártnak, azt gondolom, további tartalékok rejtőzhetnek a Hirth-kiadóval történt együttműködésében, és bármikor felbukkanhatnak eddig nem ismert munkái is. Én készen állok fogadásukra!
Ami pedig a nyarat illeti: erre járt, persze, csak én nem vettem észre…
0 Comments