Mester és tanítvány
Kétségtelen, hogy témaválasztásaim meglehetősen csapongóak, ami érthető, hiszen szerzeményeim alakítják, terelgetik őket. Most éppen a Felvidékre készülök egy 1902. évből való reklám-képeslap ürügyén, és ha már arra járok, szentelnék némi figyelmet a térségben működő, vagy innen elszármazott művészek közül azoknak, akik maguk is hozzájárultak a magyar, vagy egyetemes képeslevelezőlap-örökséghez, és gyűjteményemben is jelen vannak. Legújabb ihletőm egy pozsonyi mezőgazdasági kiállítást volt hivatott népszerűsíteni, a maga sajátos, mondhatni gyászos módján:
Ez a képeslap a legjobb példa arra, hogy az utazás, amire vállalkozom, igencsak fapadosnak ígérkezik! Már a szerző neve is gondot jelent, és nem csak nekem, hanem ezúttal tudós forrásaim is szűkmarkúan mérnek, és már az is erőfeszítésembe került, amíg évszámokat tudtam a művész nevéhez társítani:
Pedig Zierer Géza (1832–1916) igazán jeles személyiség volt a maga idejében, és noha festőként a régi iskolát képviselte, a pozsonyi polgárok szívesen aggatták várromokat ábrázoló festményeit lakásuk falára, ráadásul az ország evangélikus gimnáziumaiban, de még a csíksomlyói Katolikus Főgimnáziumban is mesterünk „vezérfonalait” (rajzmintáit) alkalmazták a „mértani szabadkézi rajzok” gyakorlásához.
Hogy miért kell ennyi szót vesztegetni egy XIX. századi kismesterre, akinek alighanem egyetlen képeslap fűződik a nevéhez? Nos, szándékom van vele: el kell vezetnie ahhoz a gimnáziumi tanítványához, aki maga is vendégszereplőnek számít a képeslap-illusztrátorok világában, és akit Rudolf von Laban néven ismer a világ, és a modern táncművészet megújítójának, „szent szörnyetegének” tartanak.
Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy Zierer tanár úr pozitív értelemben járult hozzá tanítványa személyiségfejlődéséhez, mert azt a szabadidőt, amihez az ifjú a rajzórái elkerülésével jutott, bizonyára értelmes módon használta fel. (Ezt az élcelődést Vojtek Miklós kitűnő tanulmányára támaszkodva engedem meg magamnak!)
A pozsonyi születésű Lábán Rudolfnak (1879-1958) egy egész írást szenteltem korábban, amikor rájöttem, milyen kapcsolat fűzi a gyűjteményemből kilógó, „R. LABAN DE VÁRALJA” jelzést viselő, és a németek császárán élcelődő képeslapját a táncművészetekhez. Akkor még nem ismertem a Vojtek-tanulmányt, ami a művész illusztrátori tevékenységének megítélését ugyan nem befolyásolta, de segíthetett volna a „váraljai” előnév rejtélyének tisztázásában.
Engem azonban továbbra sem a táncművész, hanem az illusztrátor Lábán (teljes nevén: váraljai Lábán Rezső János Attila) érdekel. A birtokomban levő gúnyrajzról időközben beigazolódott, hogy része egy olyan a 12 lapos sorozatnak, amely a következő tételeket tartalmazza:
I. Bouddah Teuton (Teuton Buddha)
II. Le Record de l’Alliance (Szövetségkötési rekord)
III. Le Record de la Musique (A zene rekordja)
IV. Le Record de la Poésie (A költészet rekordja)
V. Le Record de la Peinture (A festészet rekordja)
VI. Le Record de la Galanterie (Az előzékenység rekordja)
VII. Le Record de l’Éloquence sacrée (A szakrális ékesszólás rekordja)
VIII. Le Record de l’Éloquence politique (A politikai ékesszólás rekordja)
IX. Le Record du Tir (A lövészet rekordja)
X. Le Record de la Navigation (A hajózás rekordja)
XI. Le Record de la Chasse (A vadászat rekordja)
XII. Le Record de la Paternité (Az atyáskodás rekordja)
Kiragadott ízelítő a képeslevelezőlap-sorozatból:
Gondolom, egyetértenek velem abban, hogy ezek a művek nem tartoznak az illusztrátori csúcsteljesítmények közé, de jól jellemzik a Nagy Háború kitörését megelőző korszak feszültségeit, és a franciák németekkel kapcsolatos érzelmeit. A műfaj bölcsei azonban továbbra is művészünk Byrrh-pályázatra készült munkáját tartják leginkább számon, anélkül azonban, hogy sejtenék, ki rejtőzhet a „R. de Laban” név mögött.
Tudja egyébként valaki, hogy egy francia miként ejti azt ki, hogy „váralja”?
Egy lovag lovat rajzol
Ez a lovagozás onnan ered, hogy a lovakat szemmel láthatóan kedvelő Meissl Ágostot (1867 – ?) német nyelvterületen többnyire az August Ritter von Meissl névvel illetik, ott is leginkább az aukciósházak, amikor egyik-másik munkáját eladásra kínálják.
Nálunk a jeles Somogyi Miklós jegyezhette fel elsők között a nevét, amikor összeállította a müncheni akadémiát megjárt magyar művészek jegyzékét. Az 1912-ben közreadott jegyzékből a következő tudható meg a művészről:
„Meissl Ágoston (von), 22 éves, kath., szül. Bősingben, Magyarországon, atyja gyógyszerész, Raal festőosztálya, 1889 okt. 21.”
A felvidéki művész müncheni pályafutása látványosan kezdődött, korán sikerült bekerülnie a „Jugend” folyóirat körül sürgölődő művészek csoportjába, és ezt címlaprajzai bizonyítják:
Szerencsésnek mondhatom magam, mert legutóbbi szerzeményeim egyike éppen a folyóirat 1896. évi 41. számának címlaprajzáról készült képes-levelezőlap:
Lehet, hogy ez a rajz adta az ötletet ahhoz a sorozathoz, amelynek megtervezésére Meissl Ágostot a bécsi Walter Haertel kiadó kérte fel. A művész a felkérést jó színvonalon, a téma buktatóit elkerülve teljesítette, és erről magunk is meggyőződhetünk:
A magyar képeslevelezőlap-portfólió szempontjából, az 1902. évi pozsonyi mezőgazdasági kiállításra készült munkája számíthat jelentősnek, leginkább talán dokumentumértéke miatt. Feltételezhető, hogy ez a munka – a kor szokásának megfelelően – falragaszon is népszerűsítette az eseményt:
Meissl Ágost további pályafutását illetően alig lehet fogódzókat találni. Látványos indulása nagyobb ívű pályát sejtetett, de mostanra még halálának időpontját sem ismerjük teljes bizonyossággal. Az árveréseken többnyire az 1867-1926 évszámokat társítják a nevéhez, de utóbbi erősen megkérdőjelezhető, mert több olyan munkájáról tudok, közöttük képeslapokról is, amelyek ezen időpont után keletkeztek:
Vegyes műfajú, és változatos tematikájú művei időnként aukciókon bukkannak fel, anélkül azonban, hogy különösebb feltűnést keltenének.
Mühlbeck!
Végre egy művész, akit nem kell felfedezni! Mühlbeck Károly (1869-1943) a legismertebb név ebben az összeállításban, akiről ezúttal nem kivételes tehetsége, hanem származási helye miatt emlékezünk meg. Művészünk ugyanis Nagysurányban (ma: Šurany, Szlovákia) született, azon a helyen, ahol a jelek szerint jó humorú emberek teremnek, hiszen anyai ágon Stephen Fry, az angolok színész-humoristája is erről a vidékről származik.
A gyermekkori olvasmányélményekhez, vagy a „göregáboros”, önérzetes tahóságokhoz kapcsolódó Mühlbeck-név egész generációk arcára csalhatott mosolyt, a múlt század első felében. Göre Gábor, bíró úr figuráját Gárdonyi Géza találta ki, hogy aztán nagylelkűen a bíró úrnak tulajdonítsa Kátsa „megalkotását”, majd persze mindketten Mühlbeck Károlytól kölcsönözték ábrázatukat:
Igen, a humor volt az a terület, amelyen a művész otthonosan mozgott, és ezt a pöstyéni fürdőkúra szertartásain élcelődő lapjai is megerősítik:
Mühlbeck otthonosan mozgott a történelmi témák világában is, és erre jó példa az „Ocskay brigadéros”- című sorozat, amely alighanem a Rákóczi-hamvak hazahozatalát szorgalmazó megnyilvánulások egyikének számított:
Most, hogy róla szóló megemlékezésünk végéhez jutottunk, köszönjünk el tőle úgy, ahogyan azt bíró urunk is tenné:
Pozsonyi szextett
A pozsonyi születésű Wimmer Ferencről (1885-1953) már esett szó ezen a blogon, és azóta sok mindent megtudtam a jeles építészről, de a korábban írottakat mindössze képeslapjainak tételes felsorolásával egészítem ki, ami segítséget jelenthet az iránta érdeklődő gyűjtők számára. A felsorolás sorrendje önkényes, de véleményem szerint, a művész is ezt a sorrendet állítaná fel:
• Pozsony (Dunaparti részlet hajókkal, háttérben a várral)
• Pozsony Dómtemplom
• Pozsony Főtér
• Pozsony Városházudvar
• Pozsony Mihálykapu
• Pozsony Frigyes Főherceg palotája
Válogatás a Hardtmuth kiadónál megjelent képeslap-sorozatból:
Zárjuk felvidéki kalandozásunkat egy tragikusan rövid életű művészre való emlékezéssel:
Somos István (1893, Pozsony-1931, Bécs) az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola grafika szakát végezte. Tanulmányai során többször is díjazták, az 1913/14-es tanévben elnyerte a grafikai szak nagy aranydíját is. Sikeresen vett részt a Majovszky dr.-féle „levelezőlap tervpályázaton”. Díjazott munkái a Rigler nyomda művészlap- sorozatában várnak beazonosításra. Váratlanul, egy üzleti utazás során hunyt el.
0 Comments