A Halászbástya- “alprojekt”

Tulajdonképpen nem szándékoztam foglalkozni az Országos Magyar Kir. Iparművészeti Iskola (a továbbiakban: Iskola) növendékeinek képeslapjaival, legalábbis még nem, de a „Halászbástya”- sorozatnak nem tudtam ellenállni. Két dolog ragadta meg a figyelmemet, az egyik a rajzolók beazonosítható volta (közöttük sejtem a számozott művészlap-sorozat alkotóinak némelyikét), a másik pedig a megjelenés időpontja.  Leginkább, persze, annak az elátkozott művészgenerációnak a sorsa érdekelt, amelyik az iskola műtermét cserélte lövészárokra, egy olyan történelmi sorsforduló szorításában, amelynek következményeit máig sem hevertük ki.

Tájékozódásaim során arra jutottam, hogy a Magyar Iskola Egyesület „BUDAPEST SZÉPSÉGE”- gyűjtőnéven egy nagyobb lélegzetű projekt megvalósítását tervezte, de ebből csak ez az első, „Részletek a Halász-bástyáról”- című sorozat valósult meg.

Társítsuk hát a képeslapokat szerzőikkel:

Bencsik Pál (1893, Budapest – 1915?):

Jelezve a bal alsó sarokban, alig észrevehetően: BENCSIK.

Bencsik Pál a grafika szakot látogatja 1910-1913 között, és végbizonyítványt szerez. (A Múzeum Antikvárium néhány éve áruba bocsátotta az oklevelét.) Elesik az első világháborúban. Halálhírét a Magyar Iparművészet – című lap közli, a 18. évfolyam (1915) 4. számában. (Vajon ezen a képeslapon kívül, maradt még valami utána?)

Cselényi Elemér (1892, Budapest – ?) Az Iskola növendéke 1909-1913 – között.

Jelezve jobbra lent: CSE. (Több „CS.E.”- kezdőbetűs név is szerepel az Iskola adatbázisában, de közülük kizárólag Cselényi volt az érintett időszakban a „grafikai szakirány” hallgatója.) Művészi pályafutásáról mindössze annyi deríthető ki, hogy rendszeres résztvevője a Nemzeti Szalon kiállításainak.

K. Végh Katalin Budapesti Történeti Múzeumról írott tanulmányából tudható, hogy 1941 decemberétől bizonyos Cselényi Elemér lett a fővárosi emlékművek felügyelője. (A név viszonylag ritka, ezért csaknem biztosra veszem, hogy a „mi” Elemérünkről van szó!). Az 1946 – évi „Budapesti hivatali útmutató” Cselényit változatlanul az „emlékművek felügyelőjének” nevezi. További sorsa nem ismert.

Fejes Gyula (1895?, Budapest – 1958?)  A grafika- szak növendéke 1910-1914 között, és 1918-ban. (1914-ben katonai behívót kap).

Jelezve jobbra lent: FEJES, ill. Fejes Gy.

Fejes körül teljes a zűrzavar! Egyes források szerint 1891-ben, mások szerint 1895-ben született, és halálát illetően sincs egyetértés: 1956, vagy 1958.

Ami azonban teljes bizonyossággal állítható: Fejes Gyula a húszas-harmincas évek egyik legfoglalkoztatottabb plakátművésze volt, és mint ilyen, mindenképpen több figyelmet érdemelne, még akkor is, ha pályája vége felé „összefutott” Panyin elvtárssal, „Szocreáliában”. (A Magyar-Szovjet Baráti Társaság 1952 évi kiállításának katalógusa Fejes Gyulának tulajdonít egy „Panyin elvtárs magyar vasutasok között”- című olajfestményt.) Ami itt reprodukált lapjait illeti: a szignók közötti különbségek – „talapzaton” álló FEJES, ill. kurzív Fejes Gy. – azt az érzetet keltik, mintha két grafikussal lenne dolgunk, valószínűbb azonban, hogy egy fiatal művész útkeresésének vagyunk tanúi. A három lap közül a Nagyboldogasszony-templomot ábrázoló eleget tett küldetésének, és 1914 augusztusában postai bélyegzővel találkozott.

Haranghy Jenő (1894, Debrecen – 1951, Budapest). A grafika szak hallgatója 1913 – 1914-ben.

Jelezve jobbra fent: HJ – egy rombusz formájú alakzatban; (A H-betű meghosszabbított-, hajlított jobb szára formázza a J-betűt. A rombusz két csúcsát egy 19-es, ill. 13-as szám töri meg. Ugyanez a jelzés látható a művész egy évvel későbbi-, a “Háború allegóriája”-című rézkarcán is.) Fontos ez a lap, mert hiteles támpontot nyújt a képeslap-sorozat időben történő elhelyezéséhez.

A “Halászbástya”-lapok grafikusai közül Haranghy tett szert a legnagyobb ismertségre, ennél fogva nem kívánok bővebben foglalkozni vele. Azoknak, akik többet szeretnének tudni a két háború közötti időszak ezen sokoldalú művészéről, Mr. Foster blogját ajánlom figyelmébe.

Mottl Román Pál (1892, Budapest – 1978, Nagyvárad). Az Iskola növendéke 1908 -1913 között. Kezdetben fametszést tanul, majd átiratkozik a grafika szakra.

Jelezve jobbra lent: MOTTL R.

A háború után Nagyváradon telepedik le, és ott is marad élete végéig. Az erdélyi magyar képzőművészet sokat foglalkoztatott, jelentős alakjává válik.

Schober Béla (1895, Déva – ?). A grafika szak növendéke 1910-1914 között.

Jelezve jobbra lent: SCHOBER B.

Schober Béláról semmit sem sikerült kideríteni, azon kívül, hogy az Iskola 1912-1913 -as  évkönyve egy neki tulajdonítható plakáttervet tartalmaz, és hogy két fivére is az Iskola növendéke lehetett. (Azonos a családnevük, vallásuk, az apjuk neve és foglalkozása! A születési helyük eltérő, de egy MÁV – alkalmazott szülő esetében, ez nem számított rendkívülinek.) Vajon Schober Béla is a Nagy Háború feneketlen bendőjében végezte?

Singhoffer Géza, a későbbiekben Martos-Singhoffer Géza (1892, Budapest – 1976); A grafika szak növendéke: 1910-1913.

Jelezve balra lent: SING-HOF-FER (szótagonként, függőleges elrendezésben).

Pályafutásáról nem sokat tudni: alig néhány esetben, egy könyvborító, vagy dekoratív pannó kapcsán merül fel a neve. A halálozás időpontja a Farkasréti temető adatbázisából való, ahol születési évként 1893 (!) szerepel.

Zombori Erbits Jenő (1893, Budapest- ?); Az Iskola növendéke: 1909-1913 között, 1910-től a grafika szakon.

Jelezve balra fent, két sorban: ZOMBORI ERBITS J.

Zombori Erbits Jenő (az Iskola regisztereiben „Erbitsch”) legismertebb munkája alighanem egy toborzóplakát, ami 1919-ben ékesítette fővárosunk utcáit, a következő szöveggel: ”NE TÉTOVÁZZ! ÁLLJ MELLÉNK A VÖRÖS HADSEREGBE”

A történelem alakulását figyelembe véve, aligha meglepő, hogy művészünk az emigrálás mellet döntött, és 1921-ben – ugyancsak iparművész bátyjával, Gyulával, – átkelt az óceánon. Erről az eseményről alapvetően az idősebbik Erbitsnek köszönhetően tudunk, akiből Julius „Jules” Erbit –  néven sikeres „pulp artist”- lett az Egyesült Államokban. Nem tudom, van-e ennek a kifejezésnek magyar megfelelője, de annyira amerikai műfajról van szó, hogy valószínűleg nincs. Szóval, Gyula azzal szerzett nevet magának, hogy pin-up girl-öket rajzolt a korszak népszerű magazinjai számára, és ezt annyira jól csinálta, hogy munkásságát máig számon tartják. „Jules” meglepően jól dokumentált életrajzának köszönhetően tudhatunk meg egyet, s mást öccséről is, például azt, hogy Jenő, Gene Erbit – néven, hasonló pályán mozgott, de pasztellkrétát forgató bátyjától eltérően, ő a fényképezést választotta. Egyebek között egy 1950-évi Kodachrome – naptárat tulajdonítanak neki, és több puzzle-hoz is nevét adta.

A képeslap-sorozat végéhez érve, csak a teljesség kedvéért, ismerjük meg a lapok szépen megkomponált hátoldalát is:

*

Az Iskolát Trefort Ágoston alapította, mondhatni Eötvös József „ötlete” nyomán, 1880-ban. A kezdeti „műfaragászati tanműhelyhez” egy idő után újabb szakok is társultak, de a fejlődés lassú volt, és irányát, szellemiségét alapvetően a 19 század első felének esztétikai elveit képviselő „gusztávok” (Keleti & Morelli Gusztáv) határozták meg. A változás az új évszázad első évtizedének végén következett be, azt követően, hogy Morelli – akiről a hálátlan utókor nem átallotta feljegyezni, hogy „szakmája és módszere fölött elgaloppozott az idő”- 1909-ben a fametszők Parnasszusára költözött, és az Iskola élére is új vezető került dr. Czakó Elemér személyében.

Czakó, felismerve a képzés hiányosságait, felülvizsgálta  a tantervet, és az oktatási módszereket, új szakosztályokat – közöttük grafikait – létesített, s ezzel  beléptette az Iskolát a 20. századba. Ekkor már csak egy-két évet kellett várni az első képeslapok megjelenéséig. Hogy kibocsátásukra akkor került sor, amikor a Wiener Werkstätte-nél ez a műfaj éppen megszűnőben volt? Hát, istenem, a pannon lankák felett, egy kicsit mindig másképpen működött az idő… Vigasztalódjunk azzal, hogy a Rigler  nyomdában, 1912-ben készült művészlap-sorozat több tétele a WW – nek is becsületére válhatott volna!

 

2 hozzászólás

  1. Kissné Orgován Magdolna

    T cím! A fent bemutatott képeslapok közül rendelkezem 1 Cselényi E. és 1 Schober B. Halászbástyát ábrázoló képeslapjával. Kérem, meg tudná mondani, ezek milyen értéket képviselnek. Hátlapjuk is pontosan ilyen, mint a fenti cikkben. Válaszát előre is köszönöm

    1. defois

      Nem vagyok felkent becsüs, ezért kéretik véleményemet fenntartással fogadni, mindazonáltal lebeszélném arról, hogy vérmes reményeket tápláljon értéküket illetően. Ezek a képeslapok egyrészt nem ritkák, másrészt nem is túlságosan keresettek. Egyik közismert aukciós oldalunkon jelenleg a sorozat három tételét kívánják eladásra, a példányonkénti 600 Ft-os áron.

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .