Bizony, mondom, Mila von Luttich nélkül ez az írás nem születhetett volna meg. Amikor néhány képeslapja elém került, igazából a kiadó – „BRW” – miatt figyeltem fel rájuk, mert úgy okoskodtam, ez az ismeretlen művész mégsem lehetett egy kutyaütő, ha munkái Gustav Marisch, és Carl Krenek kiadójánál jelentek meg!
Persze, nyomozni kezdtem utána, és most elbeszélem, mire jutottam, és mire nem…
Annyi hamar kiderült, hogy Mila von Luttich (1872, Wien – 1929) egy festőművész, Eduard Luttich lánya volt, akinek képzését is édesapja irányította. Pályafutása ismertetésénél nem fenyeget a túlbeszélés veszélye: 1902-1914 között a müncheni Meggendorfer Blätter munkatársa, kiállító művész, a klosterneuburgi művészegyesület tagja, illusztrátor. „A többi néma csend.” Kivételes tehetségéről még a birtokomba került képeslapok sem árulkodnak, bár kétségtelenül tetszetősek. Egy rövid, de értékes képanyagot tartalmazó méltatás szerint, Mila v. Luttich Németország egyik legeredetibb és legtehetségesebb női illusztrátora volt, de „alakját mára már homály fedi, és életéről alig tudható valami”. Ez az „alig tudható valami”- jelenség nagyon ismerős, több női illusztrátor vonatkozásában is belefutottam, és nem először támadt olyan érzésem, mintha a férfiak territóriumába történt „illetéktelen” behatolást akarták volna közönnyel, és felejtéssel büntetni. Ne feledjük: a képeslap-illusztrálás nagy korszakában, az előző századforduló környékén járunk. Akkoriban a nők tudásszomját még erőteljes adminisztratív eszközökkel igyekeztek kordában tartani, és lehetőleg a háztartási ismeretek felé terelni… Tudom, persze, a letűnt korok mulasztásait nehéz lenne jóvátenni, de érzek némi bűntudatot, és azzal vezekelek, hogy ezt az írást, a nőknek – gyűjteményem hölgyeinek – szentelem.
Abbéma, Louise (1853 – 1927)
Tehetős, a művészvilággal szoros kapcsolatot ápoló párizsi család gyermeke. Tízes éveitől tanul festeni többek között Carolus-Duran irányításával. Első komolyabb sikerét 23 éves korában, Sarah Bernhardt portréjával aratja. A neves színésznőről több portrét is készít élete során, és allegorikus nőalakjai is gyakran őt idézik. Neudin mintegy ötven képeslapot tulajdonít neki, ezek legismertebbje ugyancsak Sarah Bernhardt-ot ábrázolja:
(Sarah Bernhardt a „Boszorkány” főszerepében; HOME-DECOR reklámlap)
Szinte hihetetlen, de 1906-ban hivatalos elismerésben részesül: a francia Becsületrend lovagjává választják.
Bem, Elisaveta Merkuryevna, névváltozatok: Boehm, Böhm, oroszul: Елизавета Меркурьевна Бём (1843-1914)
Az orosz-tatár gyökerekkel rendelkező arisztokrata Endaurov család sarja. Tizennégy éves korától tanul festészetet, de a művésszé válás akkoriban megszokott útvonalát – München, Párizs – nem járja be. Jelentős mesterekből sem jut neki: családja minden jel szerint nem kívánt művészi pályájába invesztálni. A magyar származású Ludwig Böhm hegedűművészhez, a szentpétervári zenekonzervatórium tanárához megy feleségül. Gyerekkönyveket illusztrál, kapcsolatba kerül Tolsztojjal, megalkotja az első orosz képregényt, és munkásságának jelentős hányadát kitevő mintegy 350 képeslapja is a gyermekek valós, vagy álomvilágához kapcsolódik:
Daniell, Evangeline Mary (1880-1902?)
Tragikusan rövid életű angol művész. Életrajzi adatait illetően mindenki Neudinre mutogat, aki viszont semmit sem tud róla, ahogyan mások sem. Halálának időpontját is rendszerint kérdőjel kíséri. Képeslapjait Raphael Tuck adta ki, s azokat az aranyos felületek tobzódása miatt a francia guru az art-nouveau „brillant” (fénylő) változatához sorolja:
Egyes szakírók „A hét tenger” című Kipling-mű első amerikai kiadásának (1896) borítóját E.M. Daniellnek tulajdonítják. (Lehet, hogy születési éve sem stimmel?)
Györi Aranka (1888-1924)
1912-1915 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (OMKII) grafika szakát látogatja, majd tanulmányait a nagybányai szabadiskolában folytatja. Rövid életéről alig tudunk valamit. Néhány világháborús plakát maradt utána, és jelentősnek számít a Budapesti alakok- című, az OMKII kiadásában megjelent tíz tételes képeslevelezőlap-sorozata.
(A korszak sajtója szenzációként tálalta, hogy 1924 augusztusában, egy 24 éves adóellenőr véletlenül szíven lőtte menyasszonyát, a Győri Aranka nevű tanítónőt. A magát feladó fiatalembert később nyolcnapi fogházra ítélték, és kötelezték a bűnügyi költségek megtérítésére. Nem tudom, hogy a „mi” Györi Arankánkról volt-e szó, de a Nemzeti Szalon 1925-évi XLIV kiállításának katalógusa már „néhaiként” említi… ) Arról, hogy milyen tehetséggel lettünk szegényebbek, az alábbi válogatás árulkodik:
Hipp, Johanna (1873, Straßburg – 1953, Stuttgart)
Elzászi iskolamester lánya, aki a strasbourgi Iparművészeti Iskolában folytat festészeti tanulmányokat, többek között Georg Daubner irányításával. Később maga is szerepet vállal a női hallgatók képzésében. Kiállító művész, a „Die Palette”-művészcsoport tagja. A düsseldorfi J. Schwann-kiadónál elzászi jeleneteket ábrázoló képeslap-sorozata jelenik meg. Reklám-képeslapjai is ismertek:
Koehler, Melanie Leopoldina, névváltozatok: Köhler, Koehler-Broman (1885, Wien -1960, Stockholm)
A bécsi Iparművészeti Iskolában Koloman Moser és Bertold Löffler instruálja, és már tanulóévei alatt is sikeres: a The Studio közöl munkáiból. 1907-1912 között mintegy 160 (!) képeslapja jelenik meg a Wiener Werkstätte (WW) kiadásában. Könyveket illusztrál, textilmintákat rajzol, a Wiener Mode munkatársa lesz, ruhát tervez a Flöge szalonnak, további képeslapokat a B.K.W.I. és Munk kiadóknak, reklámot a Bahlsen kekszgyárnak…
(BKWI 201-2; WW 554; Bahlsens-TET reklám)
Az Ausztriát fenyegető politikai változások elől 1934-ben Svédországba emigrál, és ott is marad élete végéig. Idén – 2018 júniusában – utcát neveztek el róla Bécs 22. kerületében.
Kraszewska, Otolia (1859, Żytomierz -1945, München)
Lengyel grófkisasszony egy nem létező Lengyelországból… (A Varsói Hercegség az Orosz Birodalom gyámkodását nyögi, szülővárosa pedig napjainkban is Ukrajnához tartozik). A szentpétervári művészeti akadémián folytat tanulmányokat, Ajvazovszkij a mestere, majd 1890-ben Münchenbe költözik, és Czachórski irányításával fejlődik tovább. Kiállításokon vesz részt, és a Jugend folyóirat munkatársává válik. A folyóirat számára készült „címlaplányok” képeslapon is megjelennek:
A Carl Reidelbach & Co. Kunstverlag számára további képeslapokat tervez. Fellelhető életrajzi adatai, akárcsak társnőié, hiányosak.
Máté Ilona
A tragikus sorsú Máté Ilonáról (1887, Szeged – 1908, Budapest) korábban már volt szó, s az ott leírtakat nem kívánom megismételni. Azóta annyi történt, hogy sikerült megszereznem a négy lapból álló sorozat hiányzó tételeit is:
Irónia, és akkortájt szokatlan grafikai megoldások… Kétségtelen, hogy különleges tehetség volt. Előző írásomban feltettem azt a kérdést, hogy rövid életével vajon milyen örökséget hagyott ránk? A lehetséges válasz: egy tehetséges „Jókai ember” elvesztésének fantomfájdalmát…
Akikről még szólni kellene, egyszer talán fogok is: Kardos Böske, Maria Likarz, Fritzi Löw, Maria Pranke, Susi Singer, Undi Mariska…
0 Comments