Időutazzunk! Ugorjunk el Párizsig, a világkiállítás évében, 1900-ban, és szólítsuk meg az első utunkba kerülő kifutófiút, házmestert, akárkit, és kérdezzük meg, ki szerintük a leghíresebb magyar ember? Mit gondolnak, mit válaszolnának? Nem, biztosan nem azt, hogy Puszkász! Valószínűbb, hogy nem is mondanának nevet, inkább ráböknének egy közeli, zománcos felületű reklámtáblára, vagy szél-cibálta plakátra, de éppenséggel lehetne náluk egy zöldes flaska is, címkéjén a majdani hetvenes évek rockereinek kinézetét megelőlegező marcona hadfival, bizonyos Hunyadi Jánossal. Igen, a Saxlehner-féle keserűvíz névadója jutna az eszükbe, ami érthető, hiszen a finomkodás mellőzésével eau purgative-nek – „hashajtóvíznek” – nevezett nedű nagyon jelen volt a francia mindennapokban, annyira, hogy akkori hírnevére akár most, százhúsz év elteltével, is lehetne piacot építeni.
A világkiállításra készült reklám-képeslap a Bruchsteiner és Fia nyomda műve:
A francia kapcsolattal, és képeslap-relikviáival korábban már foglalkoztam, de akkor még nem figyeltem arra, hogy a Hunyadi-víz sikere nyomán valóságos keserűvíz-láz tört ki Magyarországon, nem olyan méretű, mint ama híres kaliforniai, de hatásában annál is tartósabb. Saxlehner András kihívói közül talán a „Rákóczy” (sic!) kutak vize felett diszponáló Loser János vált a legsikeresebbé, aki kezdetben attól sem riadt vissza, hogy termékét a megtévesztő „Új Hunyady-keserűvíz”- néven dobja piacra.
Losernek akadtak azonban bölcsebb húzásai is, például az, hogy az olasz piacra szánt reklám-képeslapjainak megtervezését egy jó nevű grafikusra, Geiger Richárdra bízta.
A lapok Geiger szokott „elbeszélő” stílusában készültek, a kitermelés helyszínének részletezésével, úgy, hogy az áru mintegy mellékszereplővé válik:
Egy másik változaton, bizalomerősítő elemként, megjelenik a József-körúti „palazzo” Loser is:
A magyar keserűvíz-saga egy újabb, jelentős szereplője a Loser-kutak egy részét megszerző, angol hátterű Apenta Rt. lett. Világhatalmi szerepükből kifolyólag a britek képesek voltak nagy méretekben gondolkodni, és az akkortájt divatos japán motívumokat is bevetni a magyar keserűvíz hírnevének, forgalmának növelésére. A több nyelven kiadott, „japonizáló” képeslapok postai felhasználása zömmel 1899-1901- között történt:
Reklámkampányaik során, természetesen, az angol humor is szerephez jutott, különösen, ha megszorult fogyasztóikat mennyiségi kedvezmények igénybevételére igyekeztek rábírni:
Most pedig bemutatom a legújabb zsákmányt, jelen soraim ihletőjét, a Ferencz Józsefről elnevezett keserűvíz francia nyelvű reklámlapját:
A nyomtatvány semmilyen fogódzót nem nyújt a művész, vagy a nyomda kilétének megállapításához, a kibocsátás időpontja sem ismert, de stílusa, és a név még meglévő reklámértéke alapján, századfordulósnak gondolom. A hátoldal információi szerint a tíz világkiállítási aranyéremmel kidekorált magyar keserűvíz – „a purgálóvizek királynője” – kímélő, gyors, és megbízható módon fejti ki hatását:
*
Gyűjtőként, elsősorban a témakörhöz kapcsolódó kvalitásos reklám-képeslapok érdekelnek, de nem tudom szó nélkül hagyni, mennyire sajátságosnak érzem azt a névadási gyakorlatot, ami a keserűvíz-láz időszakában kialakult. Kétségtelen, hogy Saxlehnerék adták meg az alaphangot, a maguk Hunyadi Jánosával, amit aztán a Loserek egy Rákóczyval reméltek überelni. Dobos Irma fontos tanulmányából tudjuk, hogy a nagy tülekedésben olyan nevek is felmerültek, mint a Hunyadi Lászlóé (!), Petőfié, vagy Rákóczi Györgyé… Tudom, hogy akkoriban – a 19-század második felében – végtelenített szabadságharc folyt, és helye volt a hazafiságnak, de a kialakult gyakorlat akkori szemmel nézve is ízléstelen lehetett. Vajon mit szóltak volna a franciák, ha valaki hashajtót akart volna Jeanne d’Arc-ról, vagy éppenséggel Napóleonról elnevezni?!
Ami a Ferencz József – keserűvizet illeti, nos, azt végképp nem értem… A telep megalapítása 1876-ban történt, amikor Őfelsége még bőven ereje, ítélőképessége teljében volt, és nehezen hihető, hogy ne értesült volna a dologról. A névhasználat – ez most spekuláció – engedélyköteles lehetett, és a Császári és Királyi Magán és Családi Alapok Igazgatósága hatáskörébe tartozhatott. Megvezethették az illusztris testületet, vagy egyszerűen csak volt az a pénz?
Azért örülök, hogy Kossuth Lajosnak valahogy sikerült megúsznia…
Keserűvizeink nevét mára megszoktuk, és már senkinek sem tűnnek fel. Ahogyan megszoktuk annak idején átkosbeli kedvencem, az „Osztrolenka véres csillagáról” elnevezett Bem József Óvónőképző Szakközépiskola – nevét is. (Tiszta szerencse, hogy a véres történésekkel ugyancsak hírbe hozott Báthory Erzsébet nem jutott valakinek az eszébe!)
Befejezésül ínyencséggel is szolgálhatok, egy végszóra befutott olasz művészlappal, E. Bottaro művével:
Bizonyára észrevették, hogy a francia nyelvű képeslap tréfás kedvű feladójának neve
0 Comments