Egyszer volt Zürichben léghajóverseny….

… és akkor, persze, felbolydult az egész környék, és a bankárok megálltak pénzszámlálás közben, a tehenek kevesebb metánt eregettek, és még az órák is halkabban mérték az időt, annyira megbabonázott mindenkit a pajkos léghajók látványa, amelyek szirtről- szirtre szállva hozták a frászt a jámbor hegylakókra, akik ijedtükben jódlizni is elfelejtettek…

Gondolják, hogy túlzó ez a leírás? Nos, ha nekem nem hisznek, higgyenek egy szemtanúnak, Cardinaux mesternek:

Ez a képes levelezőlap része a jeles eseménynek emléket állító azon hat lapos sorozatnak, amelyet a Schweiz Aero Club adott ki, és amelyet a hozzáértők a műfaj jelentős alkotásai között tartanak számon.

Elsőre a jogászból lett művész, Emil Cardinaux (1877 – 1936) anekdotázó kedvével találkoztunk, de mivel neki lehetett még egy dobása, megismerkedhetünk a képzeletét ezúttal kordában tartó, fegyelmezett művész, plakátszerű alkotásával is:

Így végre megtudhattuk, hogy 1909 őszén járunk, éppen 110 évvel ezelőtt, amikor az utcai árusok a sorrendben negyedik Gordon Bennett léghajóverseny képeslapjaival zaklathatták a járókelőket. Az évforduló önmagában is figyelmet érdemelne, de számomra attól vált érdekessé, hogy nemrégiben vált teljessé gyűjteményem léghajós sorozata, amelyet ezennel közkinccsé is teszek.

Burkhard Mangold (1873-1950) , a svájciak egyik legjelentősebb reklámgrafikusa, tanulmányai során megjárta Párizst, és Münchent is, de ez a munkája inkább a francia impresszionisták hatásáról árulkodik:

Ez a Mangold-opusz, és nemcsak ez, számomra azt látszik igazolni, hogy a felkért művészek szabadon, megkötések nélkül közelíthették meg az adott témát, ami magyarázatot jelenthet a képanyag viszonylag laza kapcsolódására, illetve arra, hogy a sorozat-jelleget leginkább a hátoldalak egységes feliratozása biztosítja:

A zürichi Iparművészeti Iskola tanára, Eduard Stiefel (1875-1967), tetszetős, az ábrázolt korszak stílusához igazodó munkával rukkolt elő, tisztelegve a Montgolfier-fivérek találmánya előtt, az első nyilvános hőlégballon-kísérlet emlékére (Annonay, 1783):

Schaupp, Richard (1871-1954), nem távolodott el az eseménytől, látványos művét mégis ünnepélyessé tudta tenni, a kiemelten ábrázolt nemzeti zászló segítségével:

Legutoljára a müncheni akadémián is megfordult Alfred Marxer (1876-1945) képeslapjához jutottam hozzá, általa válhatott teljessé a sorozat:

A képeslap sápadt, na, jó: visszafogott színvilága, mintha a léghajó-kosár hölgyutasára kívánná terelni a figyelmet. Igen, a hölgy jelenléte már elsőre feltűnik, és a korszakot figyelembe véve, nehéz ezt a gesztust nem a művész női egyenjogúság melletti kiállásaként értékelni. (Hazabeszélve: Pálmay Ilka volt az első magyar hölgy, aki léghajóval levegőbe emelkedett, 1883-ban, amikor társaival a mai Lövölde tértől egészen Vecsésig jutott. De emlékezzünk itt meg földimről, Szilvássy Karoláról is, aki 1912-ben Blériot repülőjére kéredzkedett, s így – világviszonylatban is – a legelső nők közé tartozott, akik motoros géppel repülhettek, igaz, ez férjének, br. Bornemissza Elemérnek igen sok pénzébe került…)

*

Svájc soha nem tartozott a „dizájner”-képeslapok nagyhatalmai közé, de egy sor színvonalas teljesítménnyel járult hozzá a nagy korszak közös kincsestárához. A Gordon Bennett-sorozat legnagyobb meglepetését számomra az jelentette, hogy a művészek mindegyike született svájci, és az akkori, erősen globalizált világban ez szokatlan jelenségnek számított, különösen egy olyan „iparágban”, amely seregnyi légióst foglalkoztatott. Persze, a svájci művészek között is számosan akadtak, akik szűknek érezték a kereteket, és nagyobb játszóteret választottak. Nem kevesen közülük világhírnévre tettek szert, mint:  Eugène  Grasset, Félix  Vallotton, Théophile Alexandre Steinlen, vagy Charles Émile Egli (Carlègle), és Gabriele Chiattone, – hogy csak azokat említsem, akik képeslevelezőlap-nyomot is hagytak maguk után. De Svájc nem csak kibocsátó, hanem befogadó ország is volt, és az egyik legszebb, ugyancsak zürichi-kötődésű képes levelezőlap-sorozat alkotója éppen a mi Divéky Józsefünk:

*

A tisztesség megkívánja, hogy ejtsünk néhány szót magáról a versenyről, és annak névadó-szponzoráról, a New-York Herald-tulajdonos James Gordon Bennett Jr.-ról (1841-1918), a korszak híres sportemberéről és fenegyerekéről, aki saját szkúnerével vett részt az amerikai polgárháború tengeri csatáiban, persze, az unionisták oldalán, később pedig, 1866-ban, ugyanazzal a hajóval nyerte meg az első transzatlanti jachtversenyt. Mozgalmas élete botrányoktól sem volt mentes, és egyik ilyen után – amikor menyasszonya szalonjában, ittasan, a kényes, úri közönség szeme láttára „jelölte ki territóriumát” – önkéntes száműzetésbe vonult. Hosszabb párizsi tartózkodása később segítségére lehetett az első, 1906. évi léghajóverseny helyszínének kiválasztásában. A nevét viselő futamok a második világháború kezdetéig folytatódtak, majd 1983-ban újrakezdődtek, úgy, hogy a rákövetkező évben Zürich már egy második versenyt is megrendezhetett. A legutóbbi – 2019 szeptember 13-án, Montbéliard-ból (Franciaország) startoló – futamot végül egy svájci páros nyerte, 82:03 órás teljesítménnyel.

0 Comments

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .