Mimikri

A képes levelezőlapoknak is megvan a maguk sorsa! Ez a mostani, amiről szólni kívánok, Kolozsvárról kezdte meg európai körutazását, 1913. július 28-án, egy hétfői napon. (Napra pontosan, egy év múlva fog a Monarchia hadat üzenni Szerbiának!) Két nap múlva Belgiumba, Namur városába érkezett, ahol – minden jel szerint – rendezett körülmények között vészelt át egy egész évszázadot. Nemrégiben, amikor a néhai címzett emléke már teljesen elhalványult, a képeslap visszaindult azon az úton, amelyen érkezett. Hogy miért éppen nálam kötött ki? Mert a szemem megakadt ezen a fura szerzeten:

Ámon (Altstädter) Ottó.II
Bevallom, elsőre fülig szaladt a szám, annyira komikusnak találtam a dagályos, főúri öltözékbe csomagolt cingár figurát. A lap hátoldaláról azonnal kiderült, hogy Ámon Ottóval, a kolozsvári Eszperantó Klub titkárával van szerencsénk megismerkedni:

Ámon (Altstädter) Ottó3

A rövid szöveg eszperantóul van írva, ráérős, szótározós, vasárnapi betűkkel. Írója érezhette, hogy a feltűnő öltözék magyarázatra szorul, mert hölgy-levelezőpartnerének elárulja: a mágnások nemzeti viseletét (nacia „magnata” kostumo) öltötte magára, ugyanazt, amit Krakkóban viselt, a 8. eszperantó kongresszuson.

De ki is valójában Ámon Ottó? A legterjedelmesebb szócikket – valamivel több mint három sort, az 1933-ban megjelent eszperantó enciklopédiában (Enciklopedio De Esperanto) találtam. Ebből kiderül, hogy 1879-ben született, foglalkozása: postatisztviselő, gyorsírás-tanár, újságíró, egyébként meg tevékeny békeharcos („aktiva pacifisto”) és költő. Az eszperantó mozgalom elindítója Erdélyben, az Eszperantó Klub megalapítója. Más forrásból – például a hírhedt Kolozsváry-Borcsa-féle írójegyzékből – megtudható, hogy eredeti neve Altstädter volt.

A helyi eszperantó mozgalom jelentősnek számíthatott a maga idejében, mert 1907-ben olyan nemzetközi tekintélyt vonzott Kolozsvárra, mint Donald Evans Parrish, akiről köztudott volt, hogy személyes ismeretség fűzi az eszperantó-guru L.L. Zamenhofhoz. Az eseményt képes levelezőlapon is megörökítették:

Vikipedio

(D.E. Parrish balról a harmadik. A kép jobb szélén Ámon Ottó látható.) A kép forrása: Wikipédia

Az Osztrák Nemzeti Könyvtár (Österreichische Nationalbibliothek) két dokumentumértékű felvételt őriz egy 1913-évi kolozsvári eszperantó kiállításról. Ámon Ottó mindkettőn látható.

Kép forrása: http://www.bildarchivaustria.at/Preview/10858834.jpg

 

Kép forrása: http://www.bildarchivaustria.at/Preview/10858925.jpg

1918 decembere Ámon Ottót a rangos Keleti Újság redakciójában találja. A lap első száma 24-én jelenik meg, azon a napon, amelyen a román hatalom birtokba veszi a megdermedt várost. Ámon Ottó ekkor van szakmai pályafutása csúcsán, és már nem egészen két év van hátra az életéből. Korai, 42 éves korában (1921. VIII. 8.) bekövetkezett halálának okáról csak sejtéseim vannak. A Keleti Újságban közölt nekrológ kiemeli, hogy Ámon Ottó 1902-ben megjelent verseskötetéről Ady Endre írt elismerő kritikát.

(Egy vidéki könyvárverésen, nemrégiben felbukkant a „Leányszemek”- című kötet egy példánya. Létezik, tehát, valahol, legalább egy példány, ami nem került a lángok közé, és őrzi Ámon Ottó emlékét …)

*

Az a mágnásviselet-dolog nem hagy nyugodni! Kolozsvár akkoriban meglehetősen merev, arisztokratikus város volt, ahol nem volt tanácsos mezei firkászként, „mágnástollakkal” ékeskedni! Hogy akkor mire volt jó ez az egész? Van egy gyanúm: Ámon Ottó félt! Idézzük csak fel az adott kort: Tiszaeszlár továbbélő emlékét, a Dreyfus – ügyet, az oroszországi pogromokat, Karl Lueger burjánzó eszméit, és a mindennapok fokozódó antiszemitizmusát… Igen, azt hiszem, Ámon Ottónak volt oka a rettegésre.

Napjainkban nem kevés feltűnést keltett az a felfedezés, hogy az Amazonas-medence egyik madara, fióka korában mérges hernyónak álcázza magát, hogy ezzel riassza el a ragadozókat. Nos, azt hiszem, Ámon Ottó is álcázta magát, de ő főrendnek, érinthetetlennek akart látszani. Így védekezett a „ragadozók” ellen. Persze, nem ebben az öltözékben járt a kolozsvári piacra hónapos retket vásárolni! De megnyugtató lehetett számára a tudat, hogy rendelkezik a mágikus öltözékkel, amit bármikor magára ölthet, s az majd minden bajtól megóvja őt… Élete nagy pillanatai lehettek, amikor viselhette is a „magnata kostumo”-t, többnyire külföldön, ahol senki sem gyanította, hogy voltaképpen csak álcázza magát…

Azt hiszem, ha arrafelé visz az utam, úgy fogok tenni, mint az a hosszú utazás után hazatérő öregember, Giuseppe Tornatore filmjében: kimegyek a Házsongárdba, megkeresem a régi zsidótemetőt, ott Ámon Ottó sírját, és beszámolok neki a dolgok állásáról. A könyvégetésekről, persze, hallgatni fogok, ahogy Auschwitzról is. Azt viszont feltétlenül szóvá teszem, hogy nagy szükség lenne végre egy közös nyelvre…

0 Comments

Szóljon hozzá:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .