Mond önöknek valamit az a név, hogy Góth Móric? Nem? Bevallom, én is meglehetősen ”Góth-talanul” éltem az életem, egészen addig, amíg a világháló mélységesen mély bugyrából fel nem bukkant egy „Góth M.”- szignóval jelzett magyar reklám-képeslap. Tudjuk, a képeslapoknak is megvan a maguk sorsa, s alighanem mostani hősünknek is lenne miről mesélnie, elvégre a gallok földjéről, Auvergne egy kis falujából kellett őt hazatérésre bírni. De végül, megérkezett:
Már első pillantásra látszik, hogy a mívesebb reklámlapok egyikével van dolgunk. A bal oldali mező előterében megjelenik maga a termék, és – meglehetősen hangsúlyosan- a művész szignója. A háttérben látható hatéves-forma kislány (talán Góthék Sárikája, a művész egy korábbi munkája alapján!) bizonyára az „elixír” célközönségét jelképezi. A jobb oldalon a márkanév –EGGER SYRUP– viszi a prímet néhány latin kifejezés, és szecessziós díszítőelem társaságában. A meglehetősen távolságtartó termékleírás alighanem egyszerű, köhögés elleni szirupot takar…
A hátoldal elárulja, hogy a termék terjesztéséhez az Egger & Egger gyógyszergyár orvosok segítségét kívánta igénybe venni, és egyúttal támpontot nyújt a lap korának meghatározásához. Több forrás is megegyezik abban, hogy Dr. Egger Leo és Egger Izidor Gyógyszerészeti és Vegyészeti Cikkek Gyárát 1911-ben alapították, márpedig a képeslap küldőjeként „vegyészeti gyár” van feltüntetve – ebből kiindulva, valószínűtlennek tűnik, hogy a reklámlap ezen időpont előtti lenne.
Góth Móricról (1873, Avasfelsőfalu–1944, Amszterdam) annyit most már képeslapgyűjtőként sem árt tudni, hogy Nagybányát-járt Hollósy-tanítvány volt, és -Tóth Árpád szavaival élve- „finom szemű színlátó ember”. A tízes évek Magyarországán kifejezetten sikeres, felkapott művésznek számított: díjakkal, és a megbecsülés számtalan jelével elhalmozva. A háború kitörése nyaralás közben, Belgiumban, érte, ahonnan sikerült a semleges Hollandiába menekülnie családjával. A háború után kísérletet tettek a hazatérésre, de a Trianon utáni Magyarország igencsak megváltozott, és Túr-parti szülővárosát is Negreşti-Oaş-ra keresztelte a történelem… Hát ezért lett Góth Móricból Maurice Góth néven megbecsült festő Hollandiában, és ezért felejtették őt el Magyarországon. Lánya, Sárika, követte apját a művészi pályán, és úgy vált sikeres képzőművésszé, hogy mindvégig gondosan őrizte nevének ékezeteit.
Az ezredforduló tájékán történtek kísérletek a Góth művészcsalád iránti érdeklődés hazai felélesztésére. Ennek keretében jelent meg Francisca van Vloten tartalmas, szép könyve Kegyetlenül szép örökség címmel, Gera Judit fordításában:
(Ha valaki többet is szeretne tudni a Góth művészcsaládról, a könyv néhány antikváriumban még fellelhető.)
Ami pedig az Egger-örökösöket illeti: kőbányai gyáruk 1948-ban, a tulajdonviszonyok akkortájt gyakorolt „újragondolása” keretében, beolvadt az Egyesült Gyógyszer és Tápszer-gyárba, az EGIS elődjébe.
*
Minden gyűjtőben felmerülne a kérdés: vajon az Egger-lapon kívül, Góth Móric egyéb munkákkal is gazdagította ez elmúlt századelő – értékekben egyébként sem szűkölködő – magyar kereskedelmi művészetét? Esetleg képes levelezőlapokat is tervezett? Ezek persze költői kérdések, amelyekre magam sem tudom a választ. Ebben a műfajban egyébként is kockázatos valamit teljes bizonyossággal kijelenteni, mert egy váratlanul felbukkanó tétel a legtetszetősebb elméletet is porrá zúzhatja!
0 Comments