Csak semmi pánik! A Millenniumnak, azaz a honfoglalás 1896-évi monstre ünneplésének nem esett bántódása, ez csak egy hatásvadász cím a tarsolyomból, és valójában az ünnepi képeslevelezőlap-sorozat néhány tételéről lesz szó, olyanokról, amelyeket látványosan „eltérítettek” eredeti rendeltetésüktől, jelentésüktől, vagy éppenséggel kinézetüktől.
Itt van mindjárt ez a lap, amellyel eredetileg Nándorfehérvár hőse előtt kívántak tisztelegni a sorozat kiötlői:
A tisztelgés, mint látható, felemásra sikeredett, mert egyesek nem átallották a kereszténység hős védelmezőjét – horribile dictu – egy bélműködést serkentő gyógyvíz népszerűsítésére felhasználni. Továbbá attól sem riadtak vissza, hogy szégyenletes mesterkedéseiket a jámbor, és jóhiszemű Újvilágra is kiterjesszék, ahogyan ezt a mi Chicagót megjárt példányunk is igazolja.
És a hírnév-eltérítésnek még távolról sincs is vége, mert például Nagy Lajos királyunkat is képesek voltak rút, merkantil érdekek szolgálatába állítani, hogy dicsőségét a szegedi paprikaőrlemény népszerűsítésére használhassák fel:
A képeslap, ha jól értelmezem, ifj. Kotányi rövidesen bekövetkező látogatására készíti fel strasbourgi címzettjét. Azt azért el kell ismerni, hogy Nagy Lajos kiválasztása jó ómennek bizonyult, mert a Kotányi-cég ismertsége mára túllépte annak a bizonyos „három tenger mosta” területnek a határait.
Ugorgyunk! Richter Lajos nem térített el semmit, őt sokáig csak egy lakcímbitorlónak gondoltam, mert az általa közzétett címen a Saxlehner-palota található:
Első benyomásom azonban elhamarkodott volt, és kénytelen voltam őt rehabilitálni, amikor kiderült, hogy személyében Saxlehner András üzletvezetőjét, intézőjét, és a korszak egyik jeles filatelistáját tisztelhetjük. De a nevét hordozó képeslap – egyébként egy Dörre-Morelli kollaboráció eredménye – egészen más okból került válogatásunkba. Szíveskedjenek szemügyre venni ezt a másik, ugyancsak Iparcsarnokot ábrázoló alkotást:
Feltűnt önöknek valami? Nem? És így?
Ezt már valóban lehet bitorlásnak nevezni. Nem tudom hogyan kezelték eleink a szerzői jogvédelem kérdését, de hogy ma nem lehetne jogi következmények nélkül megúszni egy ilyen csibészséget, az egészen biztos. Ebben az esetben az eredeti ábra lett eltérítve, csaknem változtatás nélkül. Az ismeretlen művész annyit módosított, hogy a „szereplőket” kissé előbbre hozta, felnagyította, s ezt a manővert a mintául szolgáló ábrázolás szélei sínylették meg. Ja, és a képbe belógatott egy gallyat is… Ismeretlen művészt mondtam volna? Nos, én ismerni vélem a tettest! Két tényező van, ami valószínűsíti a szerző kilétét: a kiadó személye, és a feliratozásnál használt betűtípus. Mindkettő Geiger Richárdra utal. A Kosmos kiadó és Geiger gyakran dolgoztak együtt, és temérdek „Gruss-aus”-típusú képes levelezőlap fűződik a nevükhöz. Ami a feliratozást illeti, a művész felfokozott munkatempója alighanem megkívánta ennek az igénytelen, de produktív betűsablonos eljárásnak alkalmazását. A nagyobb nyomaték kedvéért, kiollóztam néhány feliratot Geiger névvel vállalt lapjaiból:
(Kétségtelen, hogy ezek az érvek a késői Basch Árpádot is gyanúba keverhetik, de annyi szubjektivitás mégis engedtessék meg nekem, hogy ennél őt igényesebb, rátartibb művésznek gondoljam!) Azt azonban végképp nem értem, miért volt minderre szükség? Ennyire sikeres és népszerű lett volna a Dörre-képeslap, vagy egyszerű konkurenciaharc, tréfa, gonoszkodás, esetleg bizonyítási vágy állhatott a dolog hátterében?
A millenniumi sorozat lapjainak egy része a Posner Károly Lajos és fia műintézetében látta meg a nyomda fényeit, és ezt a körülményt a szokottnál is harsányabban igyekeztek ország-világ tudomására hozni. Posnerék nem restellték a nyomdájukban készült „kincstári levelezőlapot” saját céljaikra is felhasználni, amihez Cserna Károly Fiume kikötőjét ábrázoló munkája éppen kapóra jött, mert elegendő helyet biztosított közleményeik számára:
Bevallom, hogy a Dobsina város bányahivatalának címzett képeslap cirkalmas udvariaskodásától egészen elgyengültem, és egy idő után azon kaptam magam, hogy szövegét csak úgy magam elé mondogatom, mintha ezzel valamiféle rontást akarnék távol tartani.
Kedves, jó Posner Károly Lajos! Küldje már azt a Balassa Géza urat, hogy becses kulturáltság-megrendeléseinkkel őt mihamarabb szerencséltetni kegyeskedhessük!
0 Comments