Azon a kora-decemberi estén, Giza szokatlanul korán elálmosodott. Édesanyja aznap nagymosást rendezett, és ő segített vizet hordani, ráadásul kisebb testvéreinek gondja is rá szakadt. Annyi dolga volt, hogy az üdvözlőkártya feladására is alig tudott időt szakítani. Fárasztó egy nap volt!
Hiába azonban a fáradtság, nehezen jött álom a szemére. Minduntalan Őfelsége járt az eszében. Elképzelte, amint egy tábornok, csörömpölő medáliákkal a mellén, aranytálcán nyújtja át a jóságos, öreg királynak címzett üdvözlőkártyát…
A Felséges Úr éppen morózus kedvében van: fáj a hasa a sok jubu… jubéliumi tortától, a nyaka is tán a korona súlyától, de azért csak felteszi okuláréját, hogy szemügyre vehesse a kártyát. – Nahát, ez a Giza… – dünnyögi maga elé – ki gondolta volna… Az írása is milyen szép! Biztosan eminens tanuló.
Elgondolkodik egy pillanatra, majd tábornokára parancsol: – Értesítse tüstént Thom Gizellát, Miskolcon, a Kolónia 9. száma alatt, hogy gyöngybetűiért cserébe teljesítem három kívánságát! – Igenis, Felség – mondja meghajolva a tábornok. – És egy jókora szelet tortát is küldjön neki – mondja még Őfelsége, majd, mint akinek hirtelen elszállt a rosszkedve, dúdolgatni kezdi, hogy: – Kos-suth La-jos azt i-zen-te…
És ekkorra végre Thom Gizella is álomba szenderült…
*
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megtekinthetjük az Őfelségének küldött üdvözlőkártyát:
0 Comments